Vissza

Az Arizona-program



A korai gyermekkor éveiben tanulják meg a gyermekek, hogy hogyan kerüljenek kölcsönösen pozitív és előremutató kapcsolatba egymással.Egyes gyerekek már óvodáskorban annyira figyelmetlenek, gyakran kezelhetetlenek, hogy saját szociális és kognitív tanulásuk is súlyosan késni fog. A helyzet kezeletlensége esetén a probléma nem csupán a gyermeknél marad megoldatlan, hanem a csoportban, később az osztályban is, és problémaként jelentkezik majd a többi gyerek előtt is.

 

Mi okozhat eltérő viselkedési szokásokat?

 

– Egyes gyerekek egyszerűen éretlenek, és ahogy nőnek, a figyelmetlenség vagy más viselkedési problémáik eltűnnek. Egyszerűen kinövik őket.

– Míg más gyerekek úgy érkeznek az iskolába, hogy alig volt sok esélyük találkozni hozzájuk hasonló korú, vagy akár idősebb gyermekekkel, így nem volt sem idejük, sem alkalmuk gyakorolni vagy megtanulni a szükséges szociális készségeket. Az ilyen gyerekek száma sajnos nő, így fel kell készülni a szakembereknek arra, hogyan tanítsák meg őket, az iskolai beilleszkedés szabályaira.

– Vannak gyerekek, akik úgy érkeznek az iskolába, hogy igen nehéz velük kommunikálni, mert halláscsökkenéssel vagy látási nehézségekkel küzdenek. Amennyiben fel nem ismert esetekről van szó, az ilyen állapot nagyon könnyen eredményezhet impulzív vagy hiperaktív magatartást.

– Természetesen ott van a lehetősége a családi háttér viselkedést befolyásoló jelentőségének is. A gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozó szakembereknek minden esetben fel kell mérniük ezt a tényezőt, és ennek megfelelően cselekedni a továbbiakban.

– Személyek közötti kölcsönhatások, a tanár és a gyermek közötti kapcsolat is fontos tényező. Jelentheti ez azt is, hogy a gyerek egyféle módon viselkedik egy bizonyos tanárral szemben, míg a másik felé másik felé más magatartási mintát mutat.

 

Az elmúlt időszakban elindult országos programok között található az Arizóna-program, amely a tanári munka zavartalansága és a többi gyermek előrehaladása érdekében a rosszul szocializált gyermekek kiemelésére helyezi a hangsúlyt. Célja, hogy „nyugodt körülmények között dolgozhasson tanár és diák.”

A továbbiakban a programleírásból idézek:

„Ha a gyermek ezeket a szabályokat többszöri figyelmeztetés ellenére is megszegi, a pedagógus egy erre kijelölt szobába, az Arizona-szobába küldi, ahol mindig tartózkodik egy ügyeletes tanár. Ez – mint írják – elsősorban olyan pedagógiai megoldás, ami nem a büntetésre, inkább a belátásra épít. Segítséget nyújt azokban a szituációkban, amelyek során a tanuló öncélúan, szándékosan zavarja az órát a többiek figyelmét mindenáron magára vonva, úgymond »ő akar irányítani«. Ezt a – minden fél számára káros, indulatokat gerjesztő – konfliktust megtöri a tanuló távozása az óráról, ezzel hatástalanítja azt.

 

A program működése a hétköznapokban

 

– Alapszabályok rögzítése és kifüggesztése a termekben.

– Az óra menetét súlyosan zavaró tanulótól a tanár megkérdezi, véleménye szerint melyik alapelv ellen vétett, és a továbbiakban azt betartja-e, vagy inkább kimegy az Arizona-szobába. Ha az osztályban való tartózkodást választja, és újra rendetlenkedik, a tanár már nem ad választási lehetőséget, hanem kiküldi az Arizona-szobába.

– Az osztályterem elhagyása egy információs lappal történik (lásd mellékletek), amelyen rajta van, hogy melyik órán, milyen probléma volt a tanuló viselkedésével. Ezt a kiküldő tanár köteles kitölteni.

– Az Arizona-szobában a tanulónak át kell adnia az információs lapot az ott tartózkodó tanárnak, aki megjegyzés nélkül átveszi és dokumentációként elrakja azt. A diák ekkor kap egy problémafeltáró lapot (lásd melléklet), amely segít végiggondolnia a történteket, és készíteni egy visszatérési tervet. A diák segítséget kérhet a pedagógustól. Csak akkor térhet vissza, ha elfogadható tervet készített.

– A harmadik alkalom után segítőbeszélgetésre hívjuk a tanulót az általa választott tanárral, vagy ha ilyet nem nevez meg, az osztályfőnökével.

– Az ötödik alkalommal már az osztályfőnököt vagy a szülőt is bevonjuk a beszélgetésbe.

– A további esetekben egyre több személy vesz részt a segítő beszélgetéseken: szülő, érintett tanárok, ifjúságvédelmi felelős.

– A tanuló, aki a tanórát az Arizona-szobában töltötte, nem hiányzó, csak az adott szituációból emelték ki, ezért a tananyag pótlása a saját felelőssége, felelésnél, dolgozatnál nem hivatkozhat a hiányzásra.

– Az Arizona-szobában való tartózkodás csak az adott órára vonatkozik, a tanulónak a következő tanórán jelen kell lennie.

 

Fontos szabály: az óra első és utolsó tíz percéről tanulót nem lehet kiküldeni!

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó  márciusi számában.

2017-03-21 | Nagyné Béres Andrea | Módszertár

Szeretnék ilyen híreket kapni >>