Az alábbi írásban azokról a gondokról lesz szó, amelyeket az okoz, ha a gyermek (vagy akár a tanár) nem szívesen jár az iskolába, nem örömmel készülődik menni oda, ahol a napja legnagyobb részét tölti. Szorongás, félelmek nehezítik az órák alatti tevékenységét, és emiatt alulteljesít. Ez önértékelési zavarokhoz vezet, és kihat egész életére. Elgondolkodtató, milyen okok vezetnek mindehhez, illetve kinek a felelőssége, és lehet-e segíteni, lehet-e változtatni ezen a helyzeten. A problémák taglalása mellett

Iskolai jóllét?

Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota a WHO meghatározásában. Az ilyen állapot teszi lehetővé, hogy küzdeni tudó, terhelhető személyiségként meg tudjon felelni az ember a feladatainak, illetve belső harmóniában tudjon élni önmagával és a környezetével.

A serdülők jóllétét az iskola nagymértékben befolyásolni tudja. Az örömmel végzett iskolai tevékenység a lelki egészség alapja. Gyermekeink a nap nagyobb részét az iskolában, iskolai tevékenység közben töltik. Egész életükre és családjuk életére is kihat, hogy ezt az időt rossz közérzettel, szorongástól, konfliktustól terhelten, önértékelési zavarokkal, eredménytelenségtől sújtva töltik-e.

Sok család hallja gyermekétől:

– „Utálom az iskolát!”

– „Nem akarok iskolába menni!”

Ezeket hallva fel kell tennünk magunknak a kérdést:

– Mi miatt nem érzi jól magát a gyerek?

– Mi okozza a feszültséget, a rossz érzést?

Interjúmódszerrel kutatva ezt a problémát, felsős tanulóktól a következők hangzottak el. Az idézett válaszok többségi véleményt tükröznek.

– „Nincs semmi érdekes, dögunalom az egész. A tanárok a jó tanulókat szerepeltetik csak.”

– „A legtöbb tanár kicikizi azt a gyereket, aki valamit rosszul mond. Ha megkérdezek valamit, még a többiek is kinevetnek. A sok házi mellett semmire nem jut időm. Már nem érdekel, hogy hány feketém van!”

– „Attól félek reggel, hogy biztos felelni fogok, és anyáéknak csak az ötös a jó. Néhány rossz gyerek miatt gyakran van röpdolgozat meg dupla házi.”

– „Nekem nagyon kell igyekeznem, mert apa nagyon szigorú. De az osztályban nyalizónak tartják azt, aki mindent megcsinál a tanároknak. Nem szívesen játszanak velünk, elhallgatnak, ha odamegyünk beszélgetni.”

– „Sajnos olyan nagy a zaj a teremben, hogy alig hallom, mit kell csinálni. Van néhány durva fiú, akitől mindenki fél. A tanár is mindig kiabál.”

– „Mindig felkészülök másnapra, de feleléskor, meg dolgozatíráskor szinte kiszalad minden a fejemből. Nagyon gyorsan kell elvégezni a feladatokat, és félek, hogy nem végzek. A tanár közben is mindig az időt mondja.”

– „Olyanokat kell bemagolni, amit nem is értek. A dolgozat után úgyis elfelejtjük, akkor meg minek.”

– „Ha belépek az épületbe, már rosszul vagyok. Ősrégi képek a falon, és némelyik teremben alig férünk el. A WC állapotáról most inkább nem beszélek.”

– „Az atlétikaversenyeken mindig érmet kapok, de anyáék csak rosszat hallanak rólam a szülőin. Mintha csak a matek számítana. Engem és anyáékat is zavarja ez.”

A vélemények, panaszok visszaköszönnek. Az eredmény sajnálatos. Az iskolások negyedét nyomasztják az iskolai feladatok, alvási nehézségeik vannak, egyharmaduk gyakran panaszkodik fejfájásra, lehangoltságra, ingerlékenységre, feszültségre, a tanulók közel fele idegesnek vallja magát. Ezek a pszichoszomatikus jelei annak, hogy gond van.

A lelki egészség kibillenésének tünetei az önbizalom hiánya, az alulértékelés. A pedagógusoknak kell tenni és közreműködni abban, hogy a tanulók felelős egészségmagatartása kialakuljon. A folyamatban feladatai vannak a szülőknek és a gyerekeknek is.

A saját korosztály az a közeg, ahol a gyerek kipróbálhatja, formálhatja magát. Mit szólnak hozzá a többiek, hogyan értékelik őt, beveszik-e maguk közé, kigúnyolják, kiközösítik-e. Ennek a kortárscsoport-hatásnak komoly következményei lehetnek. Normakövető vagy normaszegő csoport (dohányzó, alkoholfogyasztó, drogfogyasztó) felé indul el a fiatal.

Összetett hatásrendszerben kell gondolkodni, a testi, lelki, társadalmi és környezeti összetevők kölcsönhatásáról van szó. Az egészséges magatartás jellemzőit készségszintre kell fejleszteni. Sok múlik azon, hogy a szociális képességek megalapozása milyen szintű. A szocializációs minták a gyerek környezetében nagyon különbözők lehetnek. Az értékrendet és a nevelési módszereket partneri viszonyban egyeztetnie kell az iskolának és a szülőnek.

Tudomásul kell venni, hogy a megváltozott körülmények között megváltozott feladatok ellátása vár a nevelőkre. Az információáramlás fejlődése, a szociális környezet sokszínűsége, a társadalmi közeg egyre nagyobb beleszólási lehetősége új feltételeket jelent, de a gyerekek is nagy változásokon mentek át.

A családi és kisközösségi mintaadás és szocializáció már nem működik úgy, mint régen, egyre nagyobb az elvárás iskola irányában. A pedagógus viszont nem kap megfelelő felkészítést arra, hogy mit kell a nehezen kezelhető, problémás, szociálisan vagy érzelmileg sérült gyerekkel kezdenie. Egyre nagyobb számban vannak speciális szükségletű, fogyatékkal élő, illetve tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő tanulók.

A nevelői hatás

A pedagógusok kapnak-e felkészítést arra, milyen technikákkal tudnak eredményesen dolgozni a felzárkóztatás és a korrekció területén?

Negatív pedagógiai hatást hozhat a tanárok szakmai tudatlansága, bizonytalansága. Csökkenti az iskolai teljesítményt, az eredményességet, ha a diákok önértékelése nem jó irányt vesz. Fontos cél, hogy a diákok önismerete, önbizalma fejlődjön, a konfliktuskezeléshez szükséges személyiségjegyeik erősödjenek, szemléletmódjuk, problémaérzékenységük pozitívan fejlődjön, változzon.

Természetesen nem direkt módon, de rendszeres, folyamatos nevelői hatással tudjuk a szokásrendszert a megfelelő szintre hozni. Kialakítani a feladatok rendszeres elvégzésének, a tanulásnak, a munkának a szokását. A munkafegyelem, a tárgyi értékek, a környezeti értékek megóvása olyan magatartásminták, amelyek a társas közegben való pozitív létet segítik elő. Mások érdekeire figyelemmel lenni, udvariasan, emberségesen viselkedni – mind olyan szociális képességek, amelyek nagyon különböző szinten vannak a tanulóknál.

A médiából életvezetési tévutak árasztják el az embereket. Mivel lehet ezt ellensúlyozni? Az egészségvédő iskola a testi-lelki egészségre egyaránt hangsúlyt fektet. Ez több mint az egészséges életre nevelés!

Természetesen szükséges a személyi higiéniára, a testi egészség megőrzésére irányuló szokásrendszer kialakítása, gyakoroltatása is. Fontos az iskolai környezet egészséges feltételeinek, az iskolai egészségügyi szolgáltatásoknak a biztosítása, a betegségeket megelőző szűrések iskolai elvégzése. Az egészségnevelésnek hatnia kell az egészségügyi szolgáltatások tudatos igénybevételére is.

Az iskola esztétikus tárgyi környezete is hat a tanulók és az ott dolgozók egészségi állapotára. Segíti a lelki egészség megőrzését, ha

– barátságos és karbantartott az iskola épülete,

– ízléses az osztályterem berendezése,

– megfelelő a világítás,

– a hőmérséklet,

– a különböző tevékenységekhez szükséges, elegendő tér van, de

– befolyásol a zajszint is.

Az iskolai negatív élmények sokrétűek, de az ártalmak egy jelentős részéről a pedagógusok tehetnek. A gyerekek közérzetét

– az óra hangulata,

– a tanár attitűdje,

– a tanár és a csoport kapcsolata,

– a kölcsönös bizalom határozza meg alapvetően.

A tényezők között szerepel

– a társakhoz fűződő viszony,

– a tanulási motiváció,

– az énkép, az önbecsülés és

– a teljesítményszorongás.

A pedagógusnak mi a feladata az ártalmak csökkentése terén?

Fontos:

– az önismeret és az emberismeret fejlesztése,

– a gyerekek szükségleteihez igazodó napirend, életmód szervezése,

– a túlterhelés megelőzése, a túlzott elvárások csökkentése, befolyásolása,

– a konfliktuskezelés képességének fejlesztése,

– a káros szenvedélyek kialakulásának megelőzése,

– tanuló- és tevékenységközpontú tanítási módszerek a tanítási órán és kívül.

A gyerekek fontosnak érzik, hogy a tanár barátságos, közvetlen, őszinte és jó humorú legyen. Értékelik, ha jól szervezi az órát, nagy tudású, és kedvet csinál a munkához. Szeretik, ha időben érkezik, figyel a diákokra, érdekessé teszi az anyagot, és nem akarja a döntéseit ráerőltetni a tanulókra, bevonja őket. A jó tanár szerintük mindenkinek megadja a lehetőséget, jó szándékúan bírál, nem gúnyolódik, az elért eredményt méltányolja. Azt szeretnék, ha a tanárok megértenék a diákok problémáit, világos elvárásokkal tárgyilagosan osztályoznának.

Konfliktushelyzetben

A szociálisan és kulturálisan is hátrányos helyzetű gyerekekkel való bánásmód a legnehezebb. A pedagógiai megítélésben több az elmarasztalás, a negatív minősítés, ezért a szülő inkább távol marad, így nem alakulhat ki partneri együttműködés a családdal. A problémás családi nevelést nem képes a pedagógus befolyásolni. A sok tilalom, korlátozás, büntetés visszahat a gyermek érzelmi fejlődésére. A negatív érzelmek az iskolában is előtörnek, dühkitörések, agresszív viselkedés formájában. Társaikhoz is támadólag közelednek, együttműködésre nehezen bírhatók rá.

Gyakori a tanárral szembeni konfliktus, ami az alábbi tényezők által jöhet létre:

– figyelmetlenség,

– az óra zavarása beszélgetéssel,

– a tanári kérés figyelmen kívül hagyása,

– a kéréssel ellentétes viselkedés,

– mással foglalkozás,

– mások órai zavarása,

– szándékos rongálás,

– szóbeli vagy fizikai támadás.

A gyerekek iskolai közérzetét, életét megkeseríti, ha van az osztályban agresszív, kötekedő, erőszakos gyerek. A másokat bántalmazó gyerek általában családi mintát követ, kicsi az önbecsülése, és így akarja magára vonni a figyelmet. Frusztrált, és indulatait így vezeti le. Ezek a gyerekek kipécézik, áldozattá teszik a szorongó, kevés önbizalommal bíró diákot, aki érzékenyebb az átlagnál, visszahúzódó, passzív és valamilyen tulajdonságában (esetleg testi) más, mint a többi. A szociális képességek megfelelő fejlettsége esetén csökkenhetne az iskolai erőszak.

A konfliktusok megelőzésére milyen eszközei lehetnek a pedagógusnak?

Szükséges a feszültség nélküli, humoros légkör biztosítása. A tanítási módszereket az osztály jellemzőihez tanácsos igazítani, mert a változatosság megelőzi az unalomból fakadó negatív magatartást, és a tevékenység alatt minél több sikerélményhez juttatás a motiválatlan gyerekeket is bevonja az órai munkába. Úgy fejlődik értelmileg és érzelmileg, szociális kapcsolataiban is, hogy az ellenállási szerepéről elfeledkezik, és az egész osztálynak haszna lesz belőle. Mindenképpen differenciálni kell a segítés módjában és a teljesítmény értékelésében is. Valódi érdeklődéssel, új ötletekre biztatással megnyerhető a nehezen kezelhető gyerek is, a többiek pedig szárnyakat kapnak a lehetőségtől, hogy az ő javaslataik is számítanak, a tanár a gyerekek gondolkodására összpontosít, figyelembe veszi az érdeklődésüket. A gyerek szívesen jön az iskolába, ha ott figyelnek rá, elfogadják a javaslatait, dönthetnek őket érintő kérdésekben. Nem sürgetik, saját tempójában dolgozhat, nem ítélik meg elhamarkodottan.

A cikk teljes egészében elolvasható a Pedagógiai és Módszertani Tanácsadó októberi számában.