Vissza

Érettségi vírus idején



Egy hét múlva kezdődik az érettségi - leglábbis az eredeti tervek szerint. A közvéleményt és az érintetteket messzemenőkig feszültségben tartja a jelen helyzet: lesz vagy nem lesz idén érettségi, és ha lesz, akkor hogyan? Egyelőre több a megválaszolatlan kérdés, mint az információ. Hogyan tud így vizsgát szervezni egy igazgató?

 

Az idei érettségi megszervezése egy igazgató szemével

Még 2020. április 18-án reggel a következő szöveg került ki a honlapunkra:
Kedves érettségire készülő Diákok, kedves Szülők, hozzátartozók!
2020. 04. 16-án történt a Kormány bejelentése az idei tavaszi érettségi vizsgákkal kapcsolatban. 17-re virradóra adták ki azt a kormányrendeletet, amelyben a döntéseket jogszaszabályba is foglalták. 17-én délután a ZK csapata elkezdett dolgozni azon, hogy mindannyiunk biztonságát szem előtt tartva hogyan tudunk megfelelni a rendeletben foglaltaknak. Először a legfontosabbak: Akik előrehozott érettségire jelentkeztek, azoknak most nem lesz lehetőségük letenni ezt a vizsgát. Akik rendes érettségire jelentkeztek, azokkal már a hétvégén személyesen egyeztet az iskola képviselője, ezért kérjük minden diákunkat, hogy számítsanak erre a nagyon fontos telefonhívásra. Amint sikerül a Zöld Kakas Líceum elkötelezett csapatának továbbjutni a megoldáskeresésben, illetve újabb, mindenkit érintő információ birtokába jutunk, azt azonnal közzétesszük! Addig is a jelenleg rendelkezésre álló információk itt találhatók.
Üdvözlettel
KM igazgató

A rövid közlemény mögött többórányi telefonos egyeztetés, zoomos stábülés, továbbá törvény- és rendeletolvasás és -értelmezés rejlik. A megbeszélések pedig nem csak az operatív teendőkről szóltak. A közösségi oldalakat elöntötték a diákok, szülők, pedagógusok, iskolával foglalkozó szakemberek bejegyzései. Valójában az a kérdés, hogy egyáltalán megszervezzük-e az érettségit. Az természetesen nyilvánvaló, hogy jogszerűen nincs mód arra, hogy a szervezést megtagadjuk. De mit mond a lelkiismeretünk?

Csapdában

Az információnk kevés ahhoz, hogy tiszta értelemmel számot vessünk a helyzettel. Ha tényleg olyan nagy a baj, mint ahogy azt a kormányfő április 17-én nyilatkozta, akkor elképesztő felelőtlenség a várható tömeges fertőzések idejére összecsődíteni a diákokat-tanárokat és így őket és persze még a családjukat, sőt, a buszon-metrón-villamoson utazó ismeretlen embereket is kitenni a veszélynek.

Ha a megfelelő biztonsági intézkedésekkel elejét lehet venni a fertőzésnek, akkor miért kell rendőröket kirendelni az iskolákba? Mit közvetít ez az egyetlen mondat arról, hogy mi a megítélése, hol a helye, mi a szerepe a rendszerben a pedagógusoknak?

Mire észbe kaptam, egy csapdahelyzet kellős közepén találtam magam!

A kormányrendelet előírja az érettségi megszervezését. Katonás rend van itt, láttunk rá példát, mi történik azzal, ki „néma volt csupán és lelkesedni rest”. De hát ez a legkevesebb…

Ehhez képest a diákok, akikre hárította a rendelet a döntés felelősségét, természetesen úgy érzik: most kell érettségizniük. Miért is?
– Mert a felsőoktatási intézményekbe való bekerülést az érettségi eredménye határozza meg.
– Mert egész évben erre készültek, és úgy érzik, most vannak csúcsformában.
– Mert azt hallják minden médiumban, hogy a vírus kimondottan az idős, beteg emberekre veszélyes, tehát ők a maguk részéről biztonságban vannak.

Némelyikük családja ugyan berzenkedik: van diák, akinek azt mondták, érettségi után két hétig nem mehet haza a velük élő beteg, idős családtagok védelmében. Majd megoldja valahogy.

A kollégák mély elkötelezettséggel a diákjaik érdekét latolgatják. Tényleg, ezek a srácok most vannak érettségire kész állapotban. Sokuknál igaz lehet: most vagy soha. Nem tudjuk, mi történik velük, ha az iskola nemet mond az érettségi megszervezésére, lebonyolítására. Nyilván nincs erre a helyzetre felkészülve az oktatásirányítás se, amiből az következik, hogy nem valószínű, hogy a másik vizsgabizottságba való átjelentkezés simán menne. Arról nem is beszélve, hogy ettől senkinek nem lesz jobb: a gyerekeket nem tudjuk megvédeni, mégiscsak nekifutnak valahol, valahogy ennek a vizsgának. Még annál is rosszabb körülmények között, mint amit mi tudunk összehozni nekik. Tehát a kollégák szó szerint halált megvető bátorsággal állnak bele abba helyzetbe, amit nem ők alakítottak ilyenné. Senki emberfia nem kérdezte őket, ahogyan engem – mint igazgatót – sem, hogy akarják-e, vállalják-e így, ezt.

Azonban é megkérdeztem a csapatunk tagjait, és volt, aki azt mondta, hogy bizony, ő ezt egészségi vagy lelkiismereti okokból nem vállalja. Volt, akiről tudom, hogy nagyon aggódik a járvány miatt, a diákjai iránti elkötelezettség érzése azonban minden félelmét felülírja. Hangsúlyozom: sem a törvénynek való megfelelés, sem az intézmény iránti lojalitás nem szerepel az indokai között. Ahogy magam is azt gondolom, hogy ha van egy, mégoly botor diákunk is, aki szeretne érettségizni, és vannak kollégák, akik levizsgáztatják őt, akkor megszervezem ezt az érettségit függetlenül attól, hogy én mit érzek-gondolok az egészről.

A sok megbeszélés eredményeképpen összefoglaltam tehát, mi az, amit most tudunk, és mi az, amit tennünk kellene. A dokumentum olyan terjedelmes lett, hogy külön tartalomjegyzéket kellett az elejére biggyeszteni. Íme, néhány részlete!

Az érettségi előkészítéséről

– Mindenekelőtt a diákokat értesítjük a változó helyzetről, és arra kérjük őket, nyilatkozzanak, lemondanak-e a vizsgáról (ezt hivatalos dokumentumban), és egy pozitív megerősítést is kérünk tőlük: szeretnének-e vizsgát tenni a jelenlegi körülmények között. Ez nem hivatalos, a mi szervezésünket segíti elő.
– Kiteszünk mindenhová egy intézményi szintű tájékoztatót, amelynek szövegét külön elküldtem.
– A jegyző elkezdte összegyűjteni, ki vállal felügyeletet az írásbeliken. Ezek időpontja és várható létszáma: (felsorolás következik).
– Állásfoglalást kérünk a kormányhivataltól néhány fontos kérdésben. Ezt szintén külön elküldtem a tantestületire, legkorábban hétfőn tud elmenni.
– Az esetlegesen szóbeliztető tanárokat körbehívom, tudják-e vállalni ezt a munkát. Mindenki a legjobb belátása, meggyőződése szerint dönt, ehhez a döntéshez alkalmazkodik az intézmény.

Az online ügyintézésről

– Akinek x órát kell még prezentálnia, a dokumentumokat beszkennelt formában vagy lefényképezve juttassa el.
– Megjegyzés: aki nem tudja lezárni a középiskolai tanulmányait, és ezért előrehozott vizsgává minősül a rendes érettségire való jelentkezése, az a diák az 50 x óra igazolása nélkül érettségizhet.
– Akinek ember-és társadalomismeret, etika tárgyból projektmunkát kell leadnia, az a szabott határidőre (április 30) juttassa el valamilyen digitális formában a felkészítő tanárához. Ezt elmentjük az érettségi dokumentációba, és ezzel teljesítettnek tekintjük a határidőt. A projektmunkát a maga tárgyi mivoltában elegendő behoznia akkor, amikor amúgy is érettségizni érkezik az iskolába.
– A rendelet szerint az egész szervezést online kell bonyolítani, így az érettségi elnökkel való konzultációt, az iratok ellenőrzését is. Meglátjuk, mi jön ki ebből!

A helyszínről és az óvintézkedésekről

– Ésszerűnek tűnik a földszinten maradni. Az írásbelik három terembe eloszthatók, a diákok kiléphetnek az udvarra, és használhatják a tanári mosdókat.
– Nem tudjuk, hogy kell-e óránként váltani a felügyelő tanárokat, erről is állásfoglalást kérünk.
– A helyszínen, több helyen: a bejáratnál, a termekben és a mosdókban kézfertőtlenítőt helyezünk el. A bejáratnál gumikesztyűt és arcmaszkot adunk annak, akinek nincsen, és kér ilyet. Egyébként erről is kérdezzük a kormányhivatalt, hogy ők biztosítják-e mindezeket. Ha nem, akkor beszerezzük.
– A kollégák számára is biztosítjuk a maszkokat és gumikesztyűt. Ezt ajánlott viselnünk, hogy jó példával járjunk elő az ifjúság számára, akiknek viszont ezek viselése nem kötelező.
– A vizsgák előtt és után minden használt helyiséget érintő fertőtlenítő takarítást rendelünk meg a takarítóinktól.
– Rendőri jelenlétre kell számítanunk a vizsgák alatt. Erre érdemes a diákjainkat is figyelmeztetni.

A diákok tájékoztatása

A hét elején összerakok egy sillabuszt a legfontosabbnak tűnő és már biztosan tudható információkkal. Ebbe gondolom beleírni, hogy
– ezt az érettségit hogyan és mikor rendezik meg (írásbelik, szóbelik időpontjai, a vizsgák beosztása),
– milyen tantárgyból milyen formában lehet vizsgázni, hogyan érvényesíthetők a könnyítések, felmentések.

Így tovább, oldalakon keresztül… A teljesség kedvéért most következzék néhány részlet abból a levélből, amelyre a fenti dokumentumban hivatkoztam, és amelyet hétfőn reggel nyolckor küldök el a kormányhivatalnak:

A májusban szervezendő érettségivel kapcsolatban a következő kérdéseink merültek fel, amelyekre nem találtunk választ a hivatalosan közzétett dokumentumokban:
– Az ember-és társadalomismeret, etika érettségi tárgyból a diákok projektet készítenek és adnak be. Ezt olyan írásbeli vizsgának kell-e tekinteni, amely a jelenlegi helyzetben kiváltja a szóbelit is vagy szóbeliznie kell a diákoknak?
– Az informatika tantárgyból a vizsgarendben kijelölt időpontot látunk. Ez azt jelenti, hogy ez írásbelinek számító gyakorlati vizsga, amely szintén kiváltja a szóbelit?
– Hogyan jutunk hozzá az írásbeli feladatlapokhoz? Az eddigi rend szerint az érettségi vizsgák előtt egy személyes ellenőrzés történt, majd naponta hoztuk el a csomagokat a területileg illetékes kormányhivatalból. Ez most is így lesz?
– Az érettségivel kapcsolatban rengeteg olyan irat keletkezik, amelyet az egész vizsgabizottság minden tagjának alá kellene írnia. A kormányrendelet kimondottan kitér az online iratkezelés fontosságára. Hogyan kell tehát eljárnunk az érettségi dokumentációval: vizsgajegyzőkönyvvel, törzslapokkal?
– A vizsgák lebonyolításánál fokozottan ügyelünk a tisztaságra és fertőtlenítésre. Kapunk-e ehhez valamiféle központi segítséget? Mikor, mit; és hogyan jut el az hozzánk? Gumikesztyűkre, maszkokra, fertőtlenítőszerekre lesz szükségünk, melyek beszerzése nemcsak a költségek okán aggályos, hanem a nagy kereslet miatt kialakult hiány miatt is kérdés, hozzá tudunk-e jutni ezekhez.
– Az írásbeli vizsgák lebonyolítása alatt továbbra is szabály, hogy a felügyelő tanárok óránként váltsák egymást, vagy inkább az egy terem–egy tanár felügyelet az ajánlott tekintetbe véve a kockázatok minimalizálására való törekvést?
– Kis iskola vagyunk, van olyan tantárgy, amelyet az egész intézményben egyetlen szakos tanár tanít. Hogyan oldható meg ennek a vizsgának a lebonyolítása, ha ő messzemenően méltányolandó, lelkiismereti okokra hivatkozva nem akar részt venni az érettségin?
– A szóbeli vizsga lebonyolítása lehetséges-e úgy, hogy a vizsgáztató tanár online van jelen a vizsgán, tekintettel súlyos veszélyeztetettségére?

Most itt tartunk. Nem sorolom tovább a kérdéseket és nehézségeket – mindkettőből van elegendő. Minden bizonnyal minden helyzetet megoldunk majd, ahogy az online oktatásra való áttérést is megoldottuk.

Ismét hangsúlyozom: nem azért, mert a velünk való konzultáció alapján ez az értelmes megoldás rajzolódott ki, és nem azért, mert a korábbi években olyan gazdag eszközparkkal és módszertani, szakmai támogatással tudtunk rá felkészülni. Azért, mert mi vagyunk azok, akik nap mint nap a diákjainkkal találkozva felelősséget érzünk azért, ami történik velük. Mi vagyunk azok, akik nem azért vagyunk a pályán, mert a sokat emlegetett kontraszelekció következtében másra nem volnánk alkalmasak. Azért vagyunk itt, mert valamiféle homályos okokból úgy érezzük: itt, a gyerekek, diákok között van a helyünk, velük van dolgunk – és most direkt kerülöm a hangzatos szavakat. Érti, aki érti.

Azonban zárásképpen halkan megjegyezném: mostanában lett közkincs a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma és megoszlása. Radikálisan kevesebb diák jelentkezik magyar egyetemekre, mint tavaly. Nem tudjuk, de élhetünk a gyanúperrel, hogy nem a jelentkezők száma lett demográfiailag indokolatlanul ennyivel kevesebb, hanem a külföldi egyetemekre jelentkezők száma nőtt meg radikálisan. Érdemes elmerengeni, hogy a hazai pedagógusképzésbe, azokra a helyekre tehát, ahol magyar gyerekek oktatására-nevelésére lehet a magyar iskolarendszer szerint képződni, a kevésnél is kevesebb a jelentkező. A pillanatnyi helyzetben, remélem, csak a keserűség mondatja velem: megértem őket.

2020-04-27 | Kerényi Mária | Iskolaszervezés

Szeretnék ilyen híreket kapni >>