|
T Á R G Y M U T A T Ó az Iskolaszolga XVIII. évfolyamáról
T Á R G Y M U T A T Ó az Iskolaszolga XVII. évfolyamáról
MEGJELENT AZ ISKOLASZOLGA XVIII. ÉVFOLYAM 9-10. SZÁMA! A tartalomból:
Az alábbi 2 cikkünk az Iskolaszolga XVIII. évfolyama május-júniusi
számában jelent volna meg, de az elsőben lévő pályázati időpontok közelsége
miatt, illetve a második terjedelme miatt teljes egészükben csak itt, honlapunkon olvashatóak!
A KÖZOKTATÁS EGYES PÁLYÁZATAI Az alapfokú művészetoktatás, a minőségbiztosítás, mérés, értékelés,
ellenőrzés támogatása és a teljesítmény motivációs pályázati alap
igénybevételének részletszabályai A Magyar Köztársaság 2008. évi
költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény (a továbbiakban:
költségvetési törvény) 5. számú melléklete 2008-ban is biztosít - a tavalyi
évhez hasonlóan - külön támogatást a)
alapfokú művészetoktatásra, b)
a minőségbiztosítás, mérés, értékelés, ellenőrzés megvalósítására és c)
teljesítmény motivációs alap címen a pedagógusok kiemelt
munkavégzésért járó kereset-kiegészítése fedezetének növelésére. Mindhárom támogatási lehetőség
esetében a támogatás igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, elszámolásának
és ellenőrzésének részletes szabályairól végrehajtási OKM rendelet jelent meg
2008 márciusában. -
Az alapfokú művészetoktatás esetében a 8/2008. (III. 20.) OKM rendelet
(megjelent: a Magyar Közlöny 46. számában), -
a minőségbiztosítás, mérés, értékelés, ellenőrzés támogatása és a
teljesítmény motivációs alap esetében pedig 11/2008. (III. 29.) OKM rendelet
(megjelent: a Magyar Közlöny 53. számában) szabályaira kell figyelemmel lenni a pályázóknak. Tekintettel arra, hogy mindhárom esetben
olyan támogatási lehetőségről van szó, amely már a tavalyi költségvetési
törvényben is szerepelt, itt csak a változásokra, a tavalyi pályázati
rendszertől eltérő szabályokra hívjuk fel a pályázók figyelmét. Bár nem újdonság, de bevezetőül feltétlen
szükséges hangsúlyozni, hogy mind a) a helyi önkormányzatok és a
többcélú kistérségi társulások (a továbbiakban: helyi önkormányzatok), b) mind a közoktatási feladatot
ellátó nem állami intézmény fenntartói - ideértve a költségvetési törvény 31.
§ (1) bekezdésének bevezető rendelkezésében meghatározott fenntartókat - (a
továbbiakban: közoktatási humánszolgáltatók) c) mind pedig a közoktatási
intézményt fenntartó központi költségvetési szervként működő felsőoktatási
intézmények is nyújthatnak be pályázati támogatási igényt mindhárom
támogatási célra. Az alapfokú művészetoktatás
támogatása 1. Az alapfokú művészetoktatás támogatása esetében a legfontosabb
változás a tavalyi évhez képest, hogy lényegesen
egyszerűsödtek az igénylés feltételei. Tehát sokkal kevesebb mellékletet
kell benyújtani, nincs bonyolult bírálati szempontsor, és a minősített
intézmények esetében lényegében alanyi jogúvá vált a támogatás igénybevétele.
Mint ismeretes 2007-ben lezajlott az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítési
eljárása, így az idei pályázat már ennek eredményeire támaszkodik. Pályázati támogatási igényt
azonban minden alapfokú művészetoktatási intézmény fenntartója benyújthat a
minősítési eljáráson elért eredményétől függetlenül. A költségvetési törvény
ugyanis nem zárta ki, hogy a két támogatási előirányzat közül a 2008. január
1-jétől augusztus 31-ig rendelkezésre álló, 500 millió Ft-os keretből a
minősítéssel nem rendelkező intézmények is részesüljenek. (Mint ismeretes a
költségvetési törvény megbontotta a támogatási előirányzatot egy 2008. január
1-jétől augusztus 31-ig, és egy 2008. szeptember 1-jétől igénybe vehető
keretre. Az utóbbi keretből pedig csak a minősített intézmények fenntartói
részesülhetnek, akik egyébként az 500 millió Ft-os keretből is igényelhetnek
támogatást.) Tehát minden alapfokú
művészetoktatási intézmény fenntartója pályázhat a támogatásra, méghozzá
olyan módon, hogy csak egy benyújtási határidőre kell figyelemmel lenni, és a pályázati adatlapokat is csak
egyszer kell a megfelelő példányszámban benyújtani. Benyújtási határidő:
2008. április 15. (postára adás dátuma). Természetesen a minősítéssel
rendelkező alapfokú művészetoktatási intézmények előnyben részesülnek a nem
minősített intézményekkel szemben, ami azt jelenti, hogy a támogatás
elosztása során fajlagosan magasabb egy főre jutó támogatási összeget
nyerhetnek el a kiválóra minősített intézmények a minősítettekhez képest,
illetve a minősített intézmények a minősítéssel nem rendelkező intézményekhez
képest. A 8/2008. (III. 20.) OKM rendelet
még további prioritásokat is meghatároz, amelyek a következők: A támogatási igények elbírálása
során előnyt élveznek: - a „Minősített alapfokú
művészetoktatási intézmények” a csak előminősítéssel, vagy előminősítéssel
sem rendelkező intézményhez képest, - azok az intézmények, amelyekben a Kt. 117.
§-ának (2) bekezdése szerint a térítési díj fizetése alól mentes hátrányos
helyzetű tanulók a többi tanulóhoz viszonyítva meghaladja a tizenöt
százalékot előnyt élveznek az ennél kevesebb hátrányos helyzetű tanulóval
foglalkozó intézményekhez képest, - a kedvezményezett térségek
besorolásáról szóló 311/2007. (XI. 17.) Korm. rendelet 2. és 3. számú
mellékletében felsorolt kistérségek valamelyikében található alapfokú
művészetoktatási intézmények pedig előnyben részesülnek a nem ilyen térségben
található intézményekhez képest. A prioritási szempontok nem
együttesen érvényesülő szempontok, tehát nem kell mindegyik feltételnek
megfelelni, csupán a támogatási összeg meghatározása során magasabb fajlagos
támogatási összeggel számolhatnak a több prioritási szempontnak is megfelelő
intézmények. A minősítéssel nem rendelkező intézményeknek némileg több dokumentumot
kell benyújtani, mivel az ő esetükben mellékletként csatolni kell a minősítés
megszerzése érdekében tervezett intézkedéseket, illetve a támogatás e célra
történő felhasználására vonatkozó terveket. Ezen terveket szakértők fogják
értékelni és csak az értékelhető tervvel rendelkező intézmények részesülnek
támogatásból. Emellett minden pályázónak csatolni kell a rendelet 1. és 2. számú
mellékletében foglalt adatlapokon túl a Szakmai Minősítő Testületnek az
intézmény értékeléséről szóló értesítését (nem minősített intézmények
esetében értelemszerűen csak akkor, ha ezzel rendelkeznek, tehát kezdeményezték
a minősítési eljárást). Jelentősen bővült a támogatás
felhasználási lehetőségének köre, mivel lényegében már minden, az alapfokú
művészetoktatási intézménnyel összefüggő kiadásra fordítható, így az alapfokú
művészetoktatási intézmény -
működtetésére, -
fejlesztésre, ezen belül elsősorban -
a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.)
MKM rendelet 7. számú mellékletében az alapfokú művészetoktatási intézmények
számára meghatározott kötelező (minimális) eszköz- és felszerelésjegyzékben
foglalt eszközök és felszerelések beszerezésére, ezen jegyzékben szereplő
meglévő eszközök cseréjére felhasználható. A minősítéssel nem rendelkező alapfokú művészetoktatási intézményeknek
figyelemmel kell lenniük arra, hogy esetükben a támogatás kizárólag a
minősítés megszerzése érdekében szükséges, az intézményi fejlesztési tervben
szereplő beszerzésekre és költségekre fordítható. Külön fel kell hívni a pályázó
helyi önkormányzatok figyelmét a rendelet azon új szabályára, hogy csatolniuk
kell egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az önkormányzati intézkedési,
illetve fejlesztési tervük valamint az önkormányzati minőségirányítási
programjuk tartalmazza a gyermekek, tanulók esélyegyenlőségét szolgáló
intézkedéseket, a gyermek- és ifjúságvédelem és a közoktatás kapcsolatát. A
nyilatkozatoknak ki kell terjedni arra is, hogy az esélyegyenlőséget szolgáló
intézkedések az óvodai nevelési programba, illetve iskolai, kollégiumi
pedagógiai programba történő beépítését azok jóváhagyásával kapcsolatos
eljárás során vizsgálták. Ez a plusz nyilatkozat a tavalyi
pályázatok esetében nem szerepelt, de tekintettel arra, hogy a tavalyi évben
úgy módosult a közoktatásról szóló törvény, hogy az önkormányzati
intézkedési, illetve fejlesztési terveknek tartalmazni kell a gyermekek,
tanulók esélyegyenlőségét szolgáló intézkedéseket, és emiatt 2007. december
31-ig felül kellett vizsgálni az intézkedési terveket, érthető elvárás, hogy
a pályázat ezen kötelezettség teljesítését számon kéri a pályázóktól. Különös
tekintettel arra, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a
továbbiakban: Kt.) 89/A. § (12) bekezdése elő is írja, hogy a hazai és
nemzetközi forrásokra kiírt közoktatási célú pályázatokon való részvétel
feltétele, hogy a Kt. 89/A. §-ának (5) bekezdése alapján készített
intézkedési terv tartalmazza a gyermekek, tanulók esélyegyenlőségét szolgáló
intézkedéseket. Azok az önkormányzatok, amelyek a
törvényi kötelezettségnek eleget tettek (tehát 2007. december 31-ig
felülvizsgálták az intézkedési tervüket esélyegyenlőségi szempontból) csupán
erről kell nyilatkozniuk. A rendelet azonban még haladékot is ad 2008. július
31-éig azoknak az önkormányzatoknak, akik mégsem vizsgálták felül az
intézkedési tervüket, hogy emiatt a pályázati támogatásoktól ne essenek el. Amennyiben az önkormányzat valótlan
nyilatkozatot tesz, vagy a nyilatkozatban vállaltakat nem teljesíti - e tény
feltárását követő évben - az éves költségvetési törvény 5. számú
mellékletében foglalt előirányzatok igénybevételére benyújtott bármilyen
közoktatási célú pályázata érdemi elbírálás nélkül elutasításra kerül. Fenti szabályokra azért is különös
figyelemmel kell lenni, mert az összes, a költségvetési törvény 5. számú
mellékletében lévő közoktatási célú pályázaton követelményt képeznek. Nem
önkormányzati fenntartású intézmények esetében ezen nyilatkozatok nem
kötelező kellékei a pályázatnak, de ha a fenntartó erről nyilatkozni tud,
akkor a pályázat bírálatakor ez előnyt jelent. Minőségbiztosítás, mérés, értékelés, ellenőrzés támogatása és a
teljesítmény motivációs pályázati alap A minőségbiztosítás, mérés, értékelés,
ellenőrzés támogatása és a teljesítmény motivációs pályázati alap
részletszabályai bár egy közös rendeletben jelentek meg, két egymástól
teljesen eltérő pályázati rendszerről van szó. Tehát nincs közvetlen
összefüggés a pályázat benyújtása
során a végrehajtási rendelet, a 11/2008. (III. 29.) OKM rendelet 2.-3.
§-aiban és 4. §-ában foglalt támogatási jogcím feltételrendszere között. Ugyanakkor
természetesen a minőségelvű, a partnerközpontú és a pedagógiai
elszámoltathatóságot célul kitűző iskolafenntartói tervezés és feladatellátás
során az e §-ok ban megfogalmazott feladatok erősítik majd egymást az
intézményi működés során. 1. A minőségbiztosítás, mérés, értékelés, ellenőrzés támogatásának igénybevételéhez
alapul - a tavalyi évhez hasonlóan - az éves (idén a 2007. évi), az
alapkészségeket, képességeket vizsgáló országos mérés-értékelés során elért
intézményi mérési eredmények szolgálnak. Tehát az országos mérés-értékelésen
„átlag alatt” teljesítő közoktatási intézmények fenntartói pályázhatnak erre
a támogatási célra. Újdonság azonban a tavalyi évhez képest,
hogy nem csak a fenti kör, hanem az országos mérési és értékelési eredményeket
már a 2008-at megelőző években is részletesen elemző, és az elemzés alapján a
pedagógiai programjukat, helyi tantervüket és intézményi minőségirányítási
programjukat átdolgozó vagy konkrét cselekvési, fejlesztési tervet kidolgozó
közoktatási intézmények is pályázhatnak támogatásra. Ez utóbbi esetben
összesen ötven intézmény részesülhet egyenként 400000 Ft összegű
támogatásban, amelyből a szóban forgó intézmények minőségfejlesztési
szervezetének munkájában részt vevő pedagógusai részesíthetők kiemelt
munkavégzésért járó kereset-kiegészítésben, ezzel is elismerve a mérési
adatokra épített korábbi években végzett iskolafejlesztési erőfeszítéseket. További újdonság, hogy amíg tavaly
egy konkrétan meghatározott képességpont (450 pont) alatt teljesítő intézmények
pályázhattak, addig idén az országos
átlagérték alatt teljesített intézmények fenntartói nyújthatják be a
pályázatukat. Kivéve a negyedik évfolyamot, amelynél - a tavalyi évvel
megegyező módon, - a rendeletben nevesített három képességterület együttes
intézményi átlaga vonatkozásában a 35% alatti teljesítmény esetében lehet
pályázni. A pályázat benyújtásához és a
támogatás elnyeréséhez elengedhetetlen, hogy az intézmények megfelelően
ismerjék saját mérési eredményeiket, illetve, hogy a rendelet feltételeit
helyesen értelmezzék (tavalyi évben számos pályázó esetében előfordult, hogy
a pályázati adatlapokon helytelenül tüntették fel a mérési eredményeket,
illetve ezek a mérési eredmények nem feleltek meg a pályázati szempontoknak). A sikeres pályázat érdekében
néhány szabály helyes értelmezésére hívjuk fel az alábbiakban a figyelmet: A negyedik évfolyam mérési
eredményei az Oktatási Hivatal által közzétett szoftverrel az iskola által
előállított iskolajelentésből ismerhetőek meg. Vannak azonban olyan
intézmények is, amelyek bekerültek az országos mintába és ezért az Ő adataik
központi feldolgozásra és begyűjtésre kerültek, így iskolajelentésük bárki
számára hozzáférhető a mérés adatit tartalmazó web oldalon, amely az alábbi
linken érhető el: www.kompetenciameres.hu
Ezen a 4. évfolyamon a három mért
képességterület (az olvasáskészség, az elemi számolási készség és az elemi
gondolkodási képesség) gyakorlottsági mutatóinak együttes intézményi átlagát kell figyelembe venni a pályázat
szempontjából. Ezen együttes átlag kell, hogy intézményi szinten 35% alatt
legyen, ahhoz a pályázatot be lehessen nyújtani. Azonban ha csak önmagában
ezen az egy évfolyamon marad az intézményi átlag az országos átlag alatt, akkor
még nem lehet pályázni a támogatásra. A hatodik évfolyam eredményei kétféleképpen
ismerhetőek meg: az országos mintában nem szereplő intézményekben az Oktatási
Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) honlapján közzétett szoftver segítségével
elkészített iskolajelentésből (úgy, mint a negyedik évfolyam esetében), az
országos mintában szereplő intézmények hatodik évfolyamai esetében pedig az
Oktatási Hivatal által előállított iskolajelentésből. A nyolcadik és a
tizedik évfolyamok eredményei szintén az Oktatási Hivatal által előállított
iskolajelentésben találhatóak meg. A hatodik, a nyolcadik és a tizedik
évfolyamokon az intézmény eredménye a pályázat szempontjából csak akkor
vehető figyelembe, ha mindkét képességterületen az országos átlagérték alatti
a teljesítmény (tehát ha pl. szövegértésből egy intézmény egy adott
évfolyamán az országos átlag felett teljesítettek a diákok, csupán
matematikai eszköztudás tekintetében maradnak az országos átlag alatt, akkor
ez az évfolyam a támogatás szempontjából már nem vehető figyelembe). A mérési eredményeket intézményi szinten kell minden esetben
vizsgálni, kivéve a tizedik
évfolyamot, ahol képzési típusonként vesszük majd a pályázatok elbírálásánál
figyelembe az eredményeket. Tehát, ha egy többcélú intézmény kíván pályázni,
akkor az általános iskolában, akárhány telephelye, tagintézménye is van,
kizárólag a teljes intézmény negyedik, hatodik és nyolcadik évfolyamos
eredménye vehető figyelembe. A tizedik évfolyamon azonban, ha van gimnáziumi
és szakközépiskolai képzés is, akkor ezen képzési típusokban külön-külön kell
nézni az eredményeket, és ha csak a szakközépiskolai tizedik évfolyamon
maradnak alatta a mérési eredmények mindkét képességterületen az országos
átlag alatt, akkor is be lehet nyújtani a pályázatot. Ugyancsak figyelemmel kell lenni
arra (és ez szintén változás a tavalyi évhez képest), hogy a negyedik, a hatodik, továbbá a nyolcadik
évfolyamok közül legalább két évfolyamon kell hogy alatta maradjon az
intézményi teljesítmény az országos átlagnak ahhoz, hogy a pályázaton részt
lehessen venni. Míg tavaly a támogatásból a minőségirányítási
programot kellett átdolgozni az érintett intézményeknek, illetve a pedagógiai
eredményesség javítása érdekében szükséges intézkedéseket kellett kidolgozniuk,
addig 2008-ban a támogatás célja már egy komplex intézményfejlesztési csomag
megvalósítása, amely több kötelező elemet kell, hogy tartalmazzon. Elsőként mindenképpen elemezni kell az érintett
intézményekben az Oktatási Hivatal honlapján közzétett szoftver
felhasználásával létrehozott iskolajelentés mérésben érintett évfolyamainak
adatsorait, ezeket nevelőtestületi értekezletek keretében kell vizsgálni és
bemutatni. Szükség van egy részletes intézkedési terv
kidolgozására és megvalósítására, amely az intézményi pedagógiai tevékenység
fejlesztése érdekében elvégzendő feladatokat rendszerezi és természetesen az
intézményi mérési-értékelési adatokra épül, figyelembe véve a szociális
háttérre vonatkozó iskolai és háttéradatokat. A támogatásból legalább 30 órás
akkreditált továbbképzéseket is kell finanszírozni, amely továbbképzéseken az
érintett intézmény vagy intézményegység teljes munkaidőben munkaviszonyban
vagy közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott pedagógusainak legfeljebb
15%-a vehet részt, és amely értelemszerűen illeszkedik a mérési eredmények
alapján elkészített elemzéshez és a fentiekben jelzett intézkedési terv
iskolai pedagógiai céljaihoz. A komplex fejlesztési csomagnak részét képezi egy
szakmai-módszertani felkészítés is az intézményi mérés-értékelés adatainak
elemzésében, feldolgozásában részt vevő pedagógusok számára. A mérési eredmények iskolai elemzése során és az
intézkedési tervben ki kell térni a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók
eredményeinek elemzésére és az esetlegesen szükséges felzárkóztatásuk
érdekében tervezett intézkedésekre. A tavalyi évtől eltérő szabály,
hogy nem csupán szakértői díjra fordítható a támogatás, hanem a fentiekben
jelzett továbbképzések finanszírozására, sőt a pályázattal érintett
közoktatási intézmény vagy intézményegység minőségfejlesztési szervezetének
munkájában részt vevő pedagógusai kiemelt munkavégzésért járó
kereset-kiegészítésére és járulékaira is. Ugyancsak újdonság, hogy nem
kötelező szakértő igénybevétele a feladatok megvalósításához, azonban
fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a szoftverek, a
mérési-értékelési adatok használata, az elemzések lefolytatása komoly
szakértelmet kíván, ezért megfontolandónak tartjuk szakértő bevonását a
feladatokba. Felhívjuk a figyelmét a tavalyi pályázaton támogatásban
részesült fenntartóknak, hogy amennyiben az idén is megfelelnek a pályázati
feltételeknek, és támogatást nyernek el, azt kizárólag továbbképzésre és
szakmai-módszertani képzésre fordíthatják. Az országos átlag alatt teljesítő intézmények
fenntartóinak a támogatást a rendelet 1. és 2/a. számú mellékletében foglalt
adatlapok kitöltésével lehet igényelni 2008. május 30-ig. Az adatlaphoz
csatolni kell: a) az elnyert támogatásból
megvalósítani kívánt, az iskolai mérési adatokra épülő intézményi fejlesztési
csomag elemeinek részletes bemutatását és a rendelet 3.
számú mellékletében található szakértői vizsgálati szempontok alkalmazásához
az intézményi fejlesztési csomag megalapozottságának vizsgálatát lehetővé
tevő dokumentumokat (nevelőtestületi jegyzőkönyvek, vonatkozó tantervek stb.)
és az adatokból következő pedagógiai intézkedések indoklását (maximum 10
oldal terjedelemben), b) a megvalósítás menetét tartalmazó ütemtervet, c) az iskola minőségirányítási programját, d) a közreműködő szakértő
megnevezését, szakértői igazolványának számát, amennyiben a fenntartó a
feladatokhoz szakértőt vesz igénybe. Az országos mérési és értékelési
eredményeket már a 2008-at megelőző években is részletesen elemző intézmények
fenntartói támogatást a rendelet 1. és 2/b. számú mellékletében foglalt
adatlapok kitöltésével igényelhetik. Itt a benyújtási határidő 2008. április
30. Az adatlaphoz csatolni kell: a) a 2003., 2004., 2006. évi országos mérések közül
legalább kettőre vonatkozóan - az iskolajelentés adatsorainak a feldolgozása
alapján - az adott mérésekhez készített részletes intézményi fejlesztési
programot, b) az országos mérési eredmények feldolgozása,
értékelése alapján átdolgozott pedagógiai programot és helyi tantervet, az
átdolgozott rész megjelölésével és az átdolgozás mérési adatokra épített
indokaival. 2. A
teljesítmény motivációs pályázati alap célja az - ugyanúgy mint az elmúlt
évben -, hogy a teljesítményértékelési rendszert működtető óvodák, iskolák és
kollégiumok a pedagógusainak kiemelt munkavégzésért járó
kereset-kiegészítéséhez pótlólagos támogatást nyújtson. Természetesen a Kt.
előírásainak megfelelően (40. § (10)-(11) bekezdés) az intézményi
minőségirányítási program (a továbbiakban: IMIP) részét kell, hogy képezze a
pedagógus vagy alkalmazotti teljesítményértékelési rendszer, amelyet a szülői
szervezetnek (közösség) kellett véleményeznie és helyi önkormányzati
fenntartók esetében az önkormányzati testületnek is el kellett fogadnia. Tekintettel arra, hogy a nem állami, nem
önkormányzati intézményfenntartók (egyházak, alapítványok stb.) részére a Kt.
nem írt elő minőségirányítási program készítési kötelezettséget, így ezen
intézményfenntartók a tavalyi évhez hasonlóan mentesülnek ezen feltétel
teljesítése alól. Ezen fenntartói kör esetében azonban előnyt jelent a
pályázat elbírálásánál, ha rendelkeznek ilyen programmal, illetve a fenntartó
és a közoktatási intézmény minőségirányítási programja összhangban van
egymással. Ez a pályázati rendszer a
benyújtandó dokumentumok körében sem tartalmaz jelentős újdonságot, csupán kisebb pontosításokra
került sor, hogy a ténylegesen, a valóságban is működő teljesítményértékelési
rendszereket a bírálat során ki lehessen választani a csak papíron (vagy még
úgy sem) létező rendszerek közül. Az apróbb pontosítások közül a sikeres
pályázat érdekében a következőkre hívjuk fel a pályázók figyelmét: A mellékletként benyújtandó, az IMIP-nek a
pedagógus vagy alkalmazotti teljesítményértékelési rendszer bemutatására
vonatkozó fejezetének tartalmaznia kell a teljesítmény megítélésére
kialakított indikátorokat is. Csatolni kell egy rövid (maximum egy oldal
terjedelmű) összefoglalót az ÖMIP és az IMIP működésének tapasztalatairól, és a
nevelőtestület, valamint a szülői szervezet (közösség) értékelését az IMIP
működéséről, továbbá a tervezett intézkedéseket, amelyeket fenntartójának
megküldött a 2005/2006-os és a 2006/2007-es tanév tekintetében. (Ezt is a Kt.
írja elő a 40. § (11) bekezdésben.) Az idei évben már az is előírás, hogy olyan
két, a teljesítményértékelés által érintett pedagógus-munkakörben
foglalkoztatott alkalmazottnak az erről szóló teljes dokumentációját (pl.
kitöltött önértékelő/értékelő lapok, összegzések, megállapodások stb.) kell
beküldeni, akiket már legalább két alkalommal
értékeltek. Mindezen túlmenően pedig nem csak beosztott, hanem vezető beosztású alkalmazott
teljesítményértékelésének teljes dokumentációjára is szükség van.
Természetesen idén is csatolandó ezen pedagógusok munkaköri leírása, hiszen a
teljesítményértékelésnek a munkaköri leírásokon kell alapulnia. Új melléklet
az a maximum két oldal terjedelmű
összefoglaló is, amelyet a teljesítményértékelési rendszer működtetésének
tapasztalatairól kell elkészíteni, különös tekintettel annak intézményi szintű
eredményeire. A rendelet
5. számú mellékletében található pályázati bírálati szempontsor segítséget
nyújthat a megfelelő tartalmú mellékletek benyújtásához, ezért mindenképpen
javasolandó a pályázóknak, hogy a rendelet mellékleteit (különösen az 5.
számú mellékletet) is alaposan tanulmányozzák át a pályázat benyújtása előtt. Benyújtási határidő: 2008. május 15. A pályázatok
benyújtása helyi önkormányzatok esetében az általános szabályok szerint az
államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseinek
megfelelően történik. Tehát az összes pályázati támogatási igényt a Magyar
Államkincstár Regionális Igazgatósága megyei szervezeti egységei számára egy
eredeti és két, a fenntartó által hitelesített másolati példányban postai
úton kell beküldeniük, és csak az adatlapot elektronikus úton az OKM
Támogatáskezelő Igazgatóság honlapján található, erre a célra kialakított
elektronikus rendszeren keresztül. A
közoktatási humánszolgáltatók és a központi költségvetési szervként működő
felsőoktatási intézmények az OKM Támogatáskezelő Igazgatóság részére
küldhetik be a pályázati támogatási igényeket, szintén egy eredeti és két, a
fenntartó által hitelesített másolati példányban postai úton, valamint csak
az adatlapot az OKM Támogatáskezelő honlapján található, erre célra
kialakított elektronikus rendszeren keresztül nyújthatják be. Felhívjuk a figyelmet arra, mivel
ez a tavalyi pályázat esetében még nem volt előírás, hogy a tíz oldalnyi
terjedelmet meghaladó mellékleteket (pl. tantervek, intézményi
minőségirányítási program stb.) - lehetőség szerint - elektronikus
adathordozón (CD lemez) kell benyújtani.
Dr. Madarász Hedvig
HÁZIRENDEK A NEVELÉSI-OKTATÁSI
INTÉZMÉNYEKBEN Bevezető "Az
Alkotmány szerint az emberi jogok «mindenkit» megilletnek, az állampolgári jogok
értelemszerűen a magyar állampolgárokat, egyes jogoknál az Alkotmány maga
határozza meg a sajátos jogosulti kört (menedékjog, választójog). Az
Alkotmány nem él következetesen az alapjogi jogképesség és az alapjog
gyakorlásához való jog megkülönböztetésével…. Az alapjog-gyakorlás
feltételeit azonban törvények egyes személyi körökre nézve megállapíthatják. A
gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány kifejezetten csak a
választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az alapjogokat - mint
mindenki más is - azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes
jogterületek számára előírnak."[21/1996. (V. 17) AB. hat.] A házirend jelentősége Az óvodák, iskolák és kollégiumok szakmai önállóságának
egyik legfontosabb feltétele, hogy a saját működésüket meghatározó kérdéseket
nem jogszabályok, hanem saját belső szabályzataik határozzák meg. A házirendek, mint intézményi
dokumentumok a módosítás következtében tartalmi és eljárásjogi szempontból
gyökeresen megváltoztak. Az önálló szabályozáshoz való jog egyidejűleg
kötelezettséget is jelent, hiszen a tanulóktól elvárható magatartás normába
öntése egyaránt érdeke a tanulónak és a velük foglalkozó pedagógusoknak és
más alkalmazottaknak. A házirendben
foglaltak megtartása ugyanúgy kötelező mindenkire nézve, mint a jogszabály.
Adott óvodában, iskolában, kollégiumban a házirendben foglaltak megsértése
ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár, mint a jogszabályok megsértése. A
házirendben foglaltaknak a megtartását a munkaviszonyra vonatkozó
rendelkezések megszegésére vonatkozó eljárások alkalmazásával lehet
kikényszeríteni a pedagógusoktól és más alkalmazottaktól. Míg az iskolai
fegyelmi eljárás keretében a tanulóktól. A házirend megsértésével hozott
intézményi döntés ellen a szülő, illetve a tanuló jogorvoslattal élhet. A
közoktatásról szóló törvény 83. §-ának (2) bekezdése alapján az iskola, a
kollégium, az óvoda döntése, intézkedése, illetve az intézkedések
elmulasztása ellen a tanuló, illetve a szülő eljárást indíthat. Az eljárás
kezdeményezésére lehetőség van azon az alapon is, hogy a meghozott döntés,
intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása ellentétes a nevelési-oktatási
intézmény házirendjében foglaltakkal. Az ilyen indok alapján benyújtott kérelem
tárgyában hozott másodfokú döntés a bíróság előtt is megtámadható arra való
hivatkozással, hogy az tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésbe ütközik. A házirend szabályozási köre a
gyermeki és a tanulói jogok körében A közvetlen joggyakorlás lehetősége
A gyermeki, a tanulói jogok
érvényesülésénél, érvényesítésénél számtalan esetben hangzik el, hogy a
gyermek nem élhet, vagy korlátozottan élhet alkotmányos jogaival, mivel
életkoránál fogva nem tudja gyakorolni jogait, annak következtében, hogy nem,
vagy csak korlátozottan jogképes. Ez az érvelés azonban nem helytálló. A
jogszerző képesség - valaki saját nevében jogokat és kötelességeket szerezhet
és a jog gyakorlásának képessége - a megszerzett jogokat saját maga
gyakorolja, illetve a kötelezettségeket saját maga teljesíti - az alkotmányos
jogok terén nem válik el egymástól oly módon, mint a polgári jogban -
jogképesség cselekvőképesség. Érdemes megismerni az Alkotmánybíróság e
tárgykört érintő határozatát. "Az Alkotmány nem él következetesen az alapjogi
jogképesség, és az alapjog gyakorlásához való jog megkülönböztetésével. Az
alapjog gyakorlás feltételeit azonban törvények egyes személyi körökre nézve
megállapíthatják. A gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány
kifejezetten csak a választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az
alapjogokat - mint mindenki más is - azokkal a feltételekkel gyakorolhatja,
amelyeket az egyes jogterületek előírnak.” [21/1996. (V. 17.) AB határozat.]
A közoktatásról szóló törvénynek a tanulói jogok és kötelezettségek
gyakorlására vonatkozó előírásai sem kötik meghatározott életkor eléréséhez
az egyes jogok és kötelezettségek érvényesülését, ezért az iskolai belső
szabályozás, így a házirend sem tehet különbséget a tanulói jogok
gyakorlására vonatkozó előírásokban életkor alapján. Nem lehet más
véleménynyilvánítási jog gyakorlása a tíz éves tanulónak és a tizennyolc éves
tanulónak. Nem szabályozható eltérő módon az információhoz való hozzájutás
lehetősége életkori sajátosságokra tekintettel. Nem tekinthető eltérő
szabályozásnak és jogellenesnek a pedagógiai módszertani kérdésekben való
eltérés, például meghatározott életkor alatt az egyes joggyakorláshoz történő
segítségnyújtás megszervezése. A feladatellátás szervezésével
érvényesülő gyermeki, tanulói jogok A gyermekek, tanulók jogait és
kötelezettségeit a közoktatásról szóló törvény 10. §-a sorolja fel. A 10. §
(1) és (2) bekezdésében található jogosítványok gyakorlása, teljesítése külön
intézményi szabályozást nem igényel. Ebbe a körbe tartozik a 10. § (3)
bekezdésében szabályozott gyermeki, tanulói jogok többsége is. Ezek a
gyermeki, tanulói jogok az intézmény működésében az intézmény tevékenységének
megvalósításában kell hogy érvényesüljenek. Ezekhez a jogokhoz azonban
kapcsolódnak olyan egyéni jogosítványok, amelyek már igénylik az intézményi
szintű szabályozást. - A
gyermeknek, a tanulónak joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben
biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktatassák, iskolai
tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási,
étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően
alakítsák ki. Ennek a törvényi előírásnak meg kell valósulnia az iskola és a
kollégium munkarendjének összeállításakor a pedagógiai program elkészítésekor
és végrehajtásakor. - A gyermek, a tanuló
személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és
védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A
gyermek, a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen,
embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ezek a rendelkezések
ugyancsak olyan jogok, amelyek érvényesülése a gyermek, a tanuló oldaláról
nézve nem igényelnek konkrét cselekvést. Ennek a jognak érvényesülnie kell az
óvoda, az iskola és a kollégium működésében, az iskolában foglalkoztatottak
minden cselekedetében. - A gyermek, a tanuló joga, hogy
képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és
oktatásban részesüljön, képességeihez mérten továbbtanuljon, illetve alapfokú
művészetoktatásban vegyen részt tehetségének felismerése és fejlesztése
érdekében. E jogosultság érvényesüléséhez a házirendben további szabályozásra
nincs szükség. E törvényben megfogalmazott tanulói jog megvalósulásához
megfelelő intézményhálózatra, illetőleg megfelelő felvételi rendszer
működtetésére van szükség. Az intézményi szabályozás körébe tartozó kérdések
azonban érinthetik e jog gyakorlati érvényesülését, például amikor a
választható tantárgyakon való részvételi lehetőséget, a jelentkezést és azok
elbírálását rendezik a pedagógiai programban, illetve a házirendben. - A gyermek, a tanuló joga, hogy
nemzeti, illetőleg etnikai hovatartozásának megfelelően nevelésben és
oktatásban részesüljön. E kérdéskörben nincs szükség arra, hogy a házirend
szabályozzon, mivel a felvételi eljárás kérdései jogszabályban rendezettek.
Ez a szabályozás a helyi önkormányzatok, valamint az iskolák részére állapít
meg kötelező rendelkezéseket, amelyeknek érvényesülniük kell az önkormányzati
feladatellátás megszervezésekor, illetőleg iskolai feladatellátás
megtervezésekor. [A házirendnek vannak szabályozási körei e kérdéssel
összefüggésben is, a tantárgyválasztásnál.] - A gyermek,
a tanuló joga, hogy az állami és a helyi önkormányzati iskola a pedagógiai
programjában és a tevékenységében, továbbá a tanítás során az ismereteket, a
tájékoztatást tárgyilagosan és többoldalúan közölje. Ebből a törvényi
előírásból a házirendben nincs szükség további szabályozásra. A feladat
címzettje az iskola, amelynek a pedagógiai program elkészítése és
összeállítása során kell olyan dokumentumot készíteni, hogy érvényesülni
tudjon az ismertetett tanulói jog. Az intézmény fenntartójának a pedagógiai
program jóváhagyása során kell vizsgálnia e törvényhely érvényesülését.
[Természetesen ez a jog összefügg a tájékozódás és a véleménynyilvánítás, a
javaslattételi joggal, amely jogok gyakorlásának kérdése igényli a helyi
szabályozást.] - A
közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének d) pontja kettő
gyermeki, tanulói jogosítványt fogalmaz meg: a gyermek, a tanuló joga, hogy a
nem állami, nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményben vegye igénybe az
iskolai és a kollégiumi ellátást; továbbá, hogy az állami, illetve az
önkormányzati óvodában, iskolában, kollégiumban hit- és vallásoktatásban
vegyen részt. A nem állami nem önkormányzati óvoda, iskola, kollégium
választásával összefüggő kérdések házirendben történő szabályozására nincs
szükség. E jog érvényesülése az intézménylétesítés szabadságán keresztül,
valamint az intézményválasztási jog gyakorlásának útján valósul meg. A hit- és
vallásoktatásban való részvétel szülői elhatározáson múlik. A hit- és
vallásoktatással kapcsolatosan az óvodában, iskolában, kollégiumban személyes
adat kezelésére nincs lehetőség. A hit- és vallásoktatás megszervezése az
érintett egyházi jogi személy feladata. Az iskola és a kollégium az
intézményben rendelkezésre álló eszközökből köteles biztosítani a hit- és
vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Ennek megfelelően e körben az
iskolának, kollégiumnak a házirendben további szabályozást nem szükséges
végeznie. A szabályozást igénylő egyes
gyermeki és tanuló jogok A személyiség szabad
kibontakoztatásának joga A
közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja szerint a
gyermeknek, illetve a tanulónak a joga, hogy személyiségi jogait az óvoda, az
iskola, illetve a kollégium tiszteletben tartsa. Ez a jog összefoglal több alkotmányos
alapjogot, amelynek érvényesülnie kell az óvoda, az iskola és a kollégium
egész működésében. Hogy mit kell érteni e jogok alatt, arra vonatkozóan a
törvény hivatkozott része példálódzó felsorolást tartalmaz: - a személyiség szabad
kibontakoztatásához való jog, - az önrendelkezési jog, a
cselekvési szabadság, - a családi élethez és a
magánélethez való jog tartozik ebbe a körbe. E jogok érvényesüléséhez a
gyermeknek, tanulónak nem kell tevőleges, kezdeményező magatartást
tanúsítania, nem kell kérelemmel fordulnia az intézmény vezetőjéhez,
alkalmazottaihoz. A "tiszteletben tartás" arra utal, hogy
valamennyi, a nevelési-oktatási intézményben foglalkoztatott személynek
tartózkodnia kell minden olyan döntéstől, intézkedéstől, cselekvéstől, amely
az említett jogok sérelmével járhat. Ezen túlmenően mindent el kell követnie
azért, hogy ezek a jogok érvényesüljenek. A
törvény hivatkozott rendelkezése megállapítja a tanulói joggyakorlás
korlátjait is: a tanuló e jogának gyakorlása során nem korlátozhat másokat
abban, hogy e joguk érvényesüljön, továbbá e joggyakorlás során nem
veszélyeztetheti a saját és társai, valamint az intézményekben
foglalkoztatott alkalmazottak egészségét, testi épségét és a művelődéshez
való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek fenntartását. Ezek
a jogok adják az úgynevezett általános személyiségi jog tartalmát, amely az
Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében fogalmazódik meg: A Magyar
Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van … az emberi
méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az emberi méltósághoz való jog és
ebből következően az általános személyiségi jog pontos meghatározása
meglehetősen nehéz dolog. E nehézség következik abból, hogy e jog
érvényesülését, illetve megsértését mindig csak konkrét esetre, az egyes
gyermekre, tanulóra vetítve lehet vizsgálni, mérlegelni. Nincs
"általában" emberi méltóság, csak egy adott személynek lehet emberi
méltósága. Ha a tanítási órán elhangzó megjegyzés harminc tanuló közül csak
egyre nézve is sérelmes, a jogellenes állapot bekövetkezik. E jog tartalmának
a feltárásához érdemes áttekinteni az Alkotmánybíróság néhány e tárgykörben
hozott határozatainak az indokolását. - „Az Alkotmánybíróság már a
8/1990. (IV. 23.) AB határozatában kifejtette, hogy az emberi méltósághoz
való jogot az úgynevezett általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának
tekinti. Leszögezte, hogy a modern alkotmányok, illetve az Alkotmánybíróság
gyakorlata az általános személyiségi jogot különféle összetevőivel nevezik
meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az
önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként,
avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog „anyajog”,
azaz olyan szubszidiárius alapjog, amely az egyén autonómiájának védelmére
szolgál, ha az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem
alkalmazható.” [4/1998. (III. 1.) AB határozat.] - "Az állam senkit nem
kényszeríthet olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz
amely összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges
meggyőződésével." [64/1991. (XII. 17.) AB határozat.] - "Az Alkotmánybíróság
mutatott rá arra is, a nyilvános rendezvény sértheti az általános személységi
jogot, és a magánszféra védelméhez való jogot, ha a résztvevők oly módon
nyilvánítanak véleményt másokkal szemben, hogy azok nem tudják elkerülni a rendezvényen
elhangzó, őket hátrányosan érintő kijelentések végighallgatását. Alapjog
sérelemnek minősülhet, ha a rendezvény arra irányul, hogy magánszemélyek ne
tudjanak eljutni a vallásgyakorlásuk helyszínére, vagy a rendezvény más módon
megakadályozza vallásos cselekmény, szertartás zavartalan
lebonyolítását." [55/2001. (XI. 29.) AB határozat.] - "Az emberi méltósághoz való
jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy
olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember
alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez
a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen
szabályozás alá vonhatók, nincs „érinthetetlen” lényegük. A méltóság az
emberi élettel elve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és
korlátozhatatlan…Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint „az emberi
méltósághoz való jog koránt sem csupán a jó hírnévhez való jogot foglalja
magában, hanem egyebek között a magánszféra védelméhez való jogot is. Ennél
fogva az is ellentétes az emberi méltósághoz való alapvető joggal, ha
valakivel szemben kellő alap nélkül alkalmaznak hatósági kényszert, s ez
által az állam indok nélkül avatkozik be a magánszféra körébe tartozó
viszonyokba." [58/2001. (XII. 7.) AB hat.] - Az Alkotmánybíróság megítélése
szerint az emberi méltóság jogának lényege az önrendelkezés, amely a
személyiség szabad kibontakoztatására és a személyi szabadság önrendelkezés
alapján történő megítélésére vonatkozik. [22/2003. (IV. 28.) AB határozat]. - "Az Alkotmánybíróság
rámutatott arra is, hogy az alapvető jogok korlátozása csak akkor marad meg
az alkotmányos határok között, ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen
lényegére vonatkozik, ha az elkerülhetetlen, azaz kényszerítő okkal történhet,
továbbá a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest nem
aránytalan…" [20/1990. (X. 4. ) AB határozat.] Az ismertetett határozatok számos
esetben az állami cselekvés korlátjait, kereteit, valamely cselekedettől való
tartózkodás kötelezettségeit ismertetik. Ez a megfogalmazás nem jelenti azt,
hogy a meghatározott közfeladatok végrehajtásában, az alkotmányos jogok
érvényesítésében közreműködőkre nézve e megállapítások ne lennének
irányadóak. Az óvodák iskolák és kollégiumok belső szabályzataik
kialakításánál, működési rendjük felépítésénél, döntéseik meghozatalánál a
gyermekekhez, tanulókhoz viszonyítva nincsenek hatalmi helyzetben, nincs
alá-fölé rendeltség az intézmény és a gyermek, a tanuló, illetve a szülő
között. Az intézményválasztási jog alapján, a beíratás aktusával az
érdekeltek között a mellérendeltségre épülő, szerződéses kapcsolat jön létre.
Ezért a nevelési-oktatási intézményeknek joga, feladata és kötelessége az
alkotmányos jogok érvényre juttatása valamennyi gyermek, tanuló esetében. A
házirend szabályozása az egyes tanulóra nézve olyan körben állapíthat meg
korlátokat, amely ahhoz szükséges, hogy mások alkotmányos jogai védelemben
részesüljenek. Az óvoda, az iskola, a kollégium működése akkor tekinthető
megnyugtatónak, alkotmányosnak, ha "kezelni tudja" az egyéni, a
csoport és az intézményi érdekeket. Az
ország nyitottá válásával, a közoktatás rendszere is nyitottá válik. A
különböző felfogású családból érkező gyermekeket sok esetben nem lehet
beszorítani a nagy többségre nézve jól működő szabályok kereti közé. A más
öltözéket, külsőségeket, szokásokat a házirend nem tilthatja be. Az emberi méltósághoz való jog
megsértését jelenti az oktatás szervezés terén alkalmazott minden olyan
módszer, amely nem vezethető vissza a pedagógiai eszköztárra. Az óvoda,
iskola és kollégium gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos minden intézkedése a
létrejött jogi kapcsolatra, az óvodai nevelési jogviszonyra, a tanulói
jogviszonyra és a kollégiumi tagsági jogviszonyra épülhet. Miután ezek a jogviszonyok
nem keletkeztetnek alá-fölé rendeltséget az ilyen jogviszonyokra jellemző
eszköztár, például az utasítás adás joga nem épülhet be az intézményi
gyakorlatba és az intézményi szabályzatokba. Ez lényeges különbség például a
munkaviszonyhoz és a közalkalmazotti jogviszonyhoz képest, mivel ezekben a
jogviszonyokban a munkavállaló, a közalkalmazott nincsen mellérendeltségi
viszonyban a munkáltatóval, annak utasításai szerint köteles eljárni. A
kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll. A szülő az intézményválasztással
és a beíratással rábízza a gyermekét az intézményre. Ezzel a rábízással
bevonja az óvodát, az iskolát és a kollégiumot a szülői felügyelet
ellátásába. A nevelési-oktatási intézménynek nem lehet több joga, mint a
szülőnek, nem gyakorolhat olyan jogokat, amelyekre felhatalmazást nem kapott.
Gyermeke emberi méltóságát a szülő sem sértheti, ilyen felhatalmazást ezért
nem is adhat. A közoktatásról szóló törvénynek a
személyiségi jogok védelmére vonatkozó rendelkezései azt a feladatot állítják
az óvodák, az iskolák és a kollégiumok elé, hogy működésük és belső
szabályzataik megalkotása során megteremtsék a feltételeket a tanuló
személyiségének teljes kibontakoztatásához, kizárják, lehetőség szerint
megelőzzék az emberi méltóságot sértő helyzetek, állapotok kialakulást,
fennmaradását, szükség szerint orvosolják a jogsértő állapotot. Az iskolai
élet és a kollégiumi élet megszervezése során hozott szükségtelen korlátozó
intézkedések, rendelkezések alkalmasak lehetnek arra, hogy korlátozzák az
emberi méltósághoz való jogot, a tanuló személyiségi jogait. Az Alkotmánybíróság
iránymutatásából az iskoláknak és a kollégiumoknak azt a következtetést lehet
levonniuk, hogy a belső szabályzatok kialakításakor a tanulói önrendelkezési
jog különböző korlátjait csak olyan mértékben állapíthatják meg, amely
elengedhetetlenül szükséges a tanuló személyének védelméhez, illetőleg a
többi tanuló, az intézményben alkalmazottak jogainak megóvásához. Nem
alkalmazhat az iskola, a kollégium olyan intézkedéseket, amelyek nem
egyeztethetők össze a pedagógiai módszerekkel, az említett mellérendeltségi
viszonnyal [pl. alkoholszonda, vizelet és vérvizsgálat, kilépést
megakadályozó korlátok]. Az Alkotmánybíróság
iránymutatásaiból egyértelműen megállapítható, hogy a közoktatásról szóló
törvény jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezései alapján a tanuló, illetve
a kiskorú tanuló szülője a siker reményében fordulhat a bírósághoz az
intézményi döntés, az intézményi mulasztás orvoslása céljából, abban az
esetben, ha annak alapja a gyermek személyiségi jogának a sérelme. Ilyen
sérelem lehet például minden olyan helyzet, amely a gyermeket, a tanulót
kirekeszti, megalázó helyzetbe hozza, arra kényszeríti, hogy olyan dolgot
cselekedjen vagy oly dologtól tartózkodjon, amely összeegyezhetetlen
meggyőződésével, családi neveltetésével. Az ilyen helyzetek kialakulása,
felszámolása érdekében az intézményi szabályozás, a házirend elkészítésekor
törekedni kell a személyiség védelmét szolgáló rendelkezések beépítésére. A vallásszabadságról "A vallásszabadság szoros
összefüggését az emberi méltóság jogával akkor is figyelembe kell venni,
amikor a vallásszabadság másik két összetevőjéről, a vallásgyakorlásról,
illetve a meggyőződés szerinti cselekvésről van szó. Az általános
személyiségi jogból folyó cselekvési szabadságnak különös súlyt ad, ha a
személyiség lényegét érintő lelkiismereti vagy vallási meggyőződésből fakad a
cselekedet." [4/1993. (II. 12.) AB hat.] Valamely vallás, valamely
világnézet elfogadása, vagy elutasítása mindenki személyes ügye. Az óvoda, az
iskola, a kollégium köteles tiszteletben tartani a tanuló vallási, a
világnézeti meggyőződését. Ezen túl köteles tiszteletben tartatni a többi
tanulóval. E jog érvényesüléséhez szükséges törvényi garanciák megvannak.
Ezek közé tartoznak közoktatásról szóló törvénynek azok a rendelkezései,
amelyek előírják, hogy - állami és a helyi önkormányzati
nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy
világnézet mellett sem, - az állami és a helyi
önkormányzati iskola pedagógiai programjában és tevékenységében, a tanítás
során a tájékoztatás nyújtása és az ismeretek közlése tárgyilagosan és több
oldalú módon történjék, - az állami és a helyi önkormányzati iskola
pedagógiai programjában biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve
világnézeti információk tárgyilagos és több oldalú közvetítését, - az állami és a helyi
önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési programja, illetve
pedagógiai programja működése, tevékenysége és irányítása vallási és
világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és
világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia. A
közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint az állami és a helyi
önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a
gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett
fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az egyházi jogi személy a
hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a
tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az
óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet
figyelembe véve, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy
alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. A gyermek, a
tanuló személyiségi jogának súlyos sérelmével járhat, ha a nevelési-oktatási
intézmény olyan időpontot biztosít a hit- és vallásoktatás megszervezéséhez,
amely miatt az azon való részvétel a gyermeknek, a tanulónak életkorára,
elfoglaltságára tekintettel aránytalan nehézséget okoz [kora reggeli, késő
délutáni órák stb.]. Jogellenes helyzet áll elő akkor is, ha az iskolai
rendezvényeket, ünnepségeket, más foglalkozásokat "rászervezik" a
hit- és vallásoktatás óráira, választás elé állítva ezzel a tanulókat. Az információs önrendelkezési jog A személyiségi jogok egyik
lényeges köre az információs önrendelkezési jog. Az Alkotmánybíróság a
személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként
megjelölve a következőket fejtette ki: "Az információs önrendelkezési jog
gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség.
Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott
és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell
felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás
célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az
adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat
továbbítására, továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen
jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltoztatásáról is
értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú
feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra
nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhoz kötöttségből következik, hogy
a meghatározott cél nélküli „készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni
felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes.” [15/1991. (IV:
13.) AB hat.] Az iskolák és kollégiumok a
közoktatásról szóló törvény 2. sz. mellékletében meghatározott adatokat
tarthatják nyilván és kezelhetik. Az adatkezelés a közoktatási intézményekben
cím alatt található 6. pont szerint a közoktatási intézmények az iratkezelési
szabályzatban, illetve ha ilyen készítésére nem köteles, a szervezeti és
működési szabályzat mellékleteként kiadott adatkezelési szabályzatban kell
hogy meghatározzák az adatkezelés és adattovábbítás intézményi rendjét. Ez a
szabályozás az intézményben foglalkoztatottakra terjed ki. A házirendben a tanulói oldalról
kiindulva azt a kérdést kell szabályozni, hogy a tanuló miképpen győződhet
meg arról, az iskola, illetve kollégium személyes adatait milyen módon
tárolja, illetőleg, hogy a róla nyilvántartott személyes adatok megfelelnek-e
a valóságnak. Szabályozni kell azt a kérdést is, hogy a tanuló milyen módon
kérheti az iskola, illetve a kollégium által nyilvántartott személyes
adatainak törlését, helyesbítését. A véleménynyilvánítás joga Az Alkotmánybíróság rámutatott
arra is, hogy a „szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a véleményt annak
értéke és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás
szabadságának külső korlátjai vannak… addig, amíg egy ilyen alkotmányosan
meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége
és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Az alkotmány a szabad
kommunikációt - az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot -
biztosítja. Az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint
kialakuló közvélemény és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb
tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos
védelmet élvez. Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga
mellett az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása
feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami
kötelezettség. A véleménynyilvánítási
szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt
nyilvánító személyt alanyi joga mellett a közvélemény kialakításának, illetve
szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is
figyelembe vegyék." [13/2001. (V. 14.) AB. határozat.] A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság
tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az
őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról; iskola, kollégium működéséről. E
véleménynyilvánítás jogának gyakorlása az iskolai, illetve kollégium
házirendjében oly módon szabályozható, hogy biztosítva legyen a másik
alkotmányos jog, a művelődéshez való jog érvényesülése. Nem a szabad
véleménynyilvánítás lehetőségét korlátozhatja vagy zárhatja ki az iskolai,
illetve kollégiumi házirend, hanem azt határozhatja meg, hogy e jogával a
tanuló mikor és milyen formában élhet. A véleménynyilvánítás szabadságának
másik korlátja az az elvárás, hogy ne sérüljön az iskola, kollégium
alkalmazottjainak, illetve tanulóinak személyiségi joga, illetőleg az emberi
méltósága. Nem kötelezhető senki arra, hogy
olyan véleményt hallgasson meg, amelyik őt hátrányosan érinti. Ezért a
véleménynyilvánítás lehetőségének, fórumainak a megteremtésénél meg kell adni
a választás lehetőségét a részvétel tekintetében. Természetesen a
véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülnie kell a kötelező
foglalkozásokon is. Ennek a korlátja azonban mások személyiségi jogainak
védelme, illetve mások művelődéshez való jogának a biztosítása. Így például a
tanítási órán a véleménynyilvánítás jogával a tanuló az órát vezető pedagógus
által irányított keretek között élhet, alkalmazkodva az óra menetéhez és
felépítéséhez. A személyiség szabad
kibontakoztatásának joga Az Alkotmánybíróság rámutatott
arra, hogy az oktatás az emberi személyiség kibontakoztatására irányuló
tevékenység. Az oktatásnak az emberi személyiségre gyakorolt sokoldalú
hatásával szemben támasztott követelményeket hangsúlyozza az 1976. 9. Tvr.-el
kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányának 13. cikk 1.1. pontja is a következőképpen: „Az iskolai
nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet
töltsön be a szabad társadalomban, előmozdítsa a megértést, türelmet és
barátságot valamennyi nemzet, valamint minden helyi, népi és vallási csoport
között”. [12/1996. (II. 22.) AB határozat.] Az Alkotmánybíróság határozata a
közoktatás terén is fontos kérdésre mutat rá. Az iskola és a kollégium
működése, a belső szabályozás nem állíthat fel olyan korlátozást, amely a
pedagógiai szempontokon kívül más indokok alapján zárná ki valamely, az
iskola vagy a kollégium által nyújtott lehetőség igénybevételéből a tanulót.
Mellesleg ez e rendelkezésekbe ütköző intézményi intézkedés, szabályozás
feltehetően sértené az egyenlő bánásmód követelményeit is. A magánszférához való jog Az Alkotmánybíróság rámutatott
arra is, hogy a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog magában
foglalja a magánszférához való jogot is. "A magánszférához való jogot az
Alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet
szabadságához való jog kétség kívül az egyén autonómiájának védelmére
szolgáló olyan alapjog, amely az ember vele született méltóságából ered,
amelynek tehát az általános személyiségi jog - az emberi méltósághoz való jog
- szubszidiárius alapjoga. [56/1994. (XI. 10.) AB határozat.] Az iskoláknak és a kollégiumoknak
tevékenységük, működésük és belső szabályzatainak kialakítása során ebből a
határozatból azt a következtetést kell levonniuk, hogy a házirendnek nem
lehet olyan rendelkezése, olyan előírása, amely túlmutat a tanulói
jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági viszonnyal kapcsolatos jogok és
kötelezettségek teljesítésén, azon az időtartamon, amelyen belül a tanuló az
iskola felügyelete alatt áll. Hogy az iskola felügyelete alatt mit kell érteni,
arra a választ megadja a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1)
bekezdésének 11. pontja: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és
erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe
történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő
időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott
kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások,
programok ideje alatt. A magánéletbe való beavatkozást jelenti, ha a házirend
olyan tilalmakat állít fel, amely korlátozza az iskolán, illetve a
kollégiumon kívüli tevékenységét a tanulónak, azokat az időszakokat, amikor a
gyermek szülői felügyeletét a szülő ténylegesen el tudja látni. Így például a
házirend nem határozhatja meg, hogy mit tehet a tanuló az iskolai szünetekben
a tanítás nélküli pihenőnapokon. Az Alkotmánybíróság mutatott rá
arra is, hogy amikor a törvényhozó meghatározta "a közalkalmazott a
munkahelyén kívül is a közalkalmazotti jogviszonyhoz méltó magatartást köteles
tanúsítani, és ezeket a magatartás-szabályokat munkaviszonyon belüli
hátrányokkal - fegyelmi büntetéssel - szankcionálta, az emberi méltósághoz
való jogban lévő magánszférához való szabadságjogot és ezzel alkotmányos
alapjog lényeges tartalmát korlátozta.” [56/1994. (XI. 10.) AB határozat].
Hasonló „hibát követ el” az a házirend, amely például megköveteli a
tanulótól, hogy az iskolán, kollégiumon kívül is a tanulói jogviszonyával,
kollégiumi tagsági jogviszonyával összefüggő, ahhoz méltó magatartást
tanúsítson. Az önrendelkezés joga Az Alkotmánybíróság mutatott rá
arra is, hogy az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme "az egyén joga
arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a különböző állami szervek,
így a bíróság előtt is érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban mint az
általános cselekvési szabadsághoz való jog, a jogérvényesítéstől való
tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja, mivel az a jog az
egyén autonómiájának a védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában
áll eldönteni, hogy jogai és törvényes érdekei védelmében nyitva álló és
alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e
vagy attól tartózkodik.” [1/1994. (I. 7.) AB. határozat]. Az iskolák és kollégiumok részére
ez a határozat, ez az értelmezés fontos iránymutatást tartalmaz. Az
intézményi működés, a belső szabályozás, a jog érvényestés céljául szolgáló,
a házirendbe foglalt előírások nem tartalmazhatnak olyan szabályokat, amelyeknek
alapján a tanulónak kötelességévé válna valamely, a törvényben biztosított
jogának az érvényesítése, amennyiben ez egyébként nem állna a szándékában,
(például részt venni egy nem kötelező foglalkozáson). A tanulónak a
közoktatásról szóló törvény rendelkezései, így többek között a 10-11. §-ai
számos kérdésben nyújtanak döntési, választási lehetőséget. E döntési,
választási lehetőség kihasználása azonban a tanuló tényleges döntésén kell
hogy múljon, az önrendelkezési szabadságából következően. Kiskorú tanuló
esetén természetesen a szülői felügyeleti jogot ellátó szülők működhetnek
közre a tanulói döntés meghozatalában vagy az attól való tartózkodás
választásában. A tájékozódás és a tájékoztatás rendjének a szabályozása, a
rendszer működtetése azonban intézményi feladat. A tanuló, illetve a szülő
csak az információk birtokában kerülhet tényleges döntési helyzetbe. A családi élethez és a
magánélethez való jog A közoktatásról szóló törvény 10.
§-a (3) bekezdésének e) pontja magában foglalja - a személyiségi jogok között
- a tanuló családi élethez és magánélethez való jogát. Az Alkotmánybíróság e
kérdéssel foglalkozva mutatott rá arra, hogy az általános személyiségi jog
részét képezi az önazonossághoz való jog is. "Ez a jog magában foglalja,
hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga, hogy vérségi származását senki ne
tegye vitássá. " [57/1991. (XI. 8.) AB határozat] Az iskolában és kollégiumban e
tanulói jogosítvány érvényesüléséhez értelemszerűen a tanuló családi
kapcsolatainak tiszteletben tartását, névviseléshez való jogosultságának
védelmét kell érteni. E jog érvényesüléséhez arra van szükség, hogy a
különböző iskolai, kollégiumi intézkedések, dokumentumok kiállításakor az
intézményi belső élet kialakításakor megfelelő védelmet biztosítsanak e
körben a tanuló részére. Az iskola, illetve a kollégium valamennyi
alkalmazottja köteles elfogadni a tanulóra vonatkozó valamely családhoz való
tartozását igazoló közokiratban foglalt tényeket. E jog érvényesülésének
előfeltétele az információs önrendelkezési jog érvényesülése, az adatokba
történő betekintés és felülvizsgálata kezdeményezésének rendszere. E jog védelme magában foglalja
azt, hogy indokolt esetben a tanuló védelmet kapjon, társaival szemben
például akkor, ha származása miatt kirekeszti a közösség, vagy bárki
kigúnyolja. A magán élethez való jog
gyakorlása magában foglalja annak lehetőségét is, hogy az iskolában, a
kollégiumban baráti kapcsolatok alakuljanak ki, azonos neműek és különböző
neműek között. A baráti kapcsolatok azonban nem vezethetnek mások kirekesztésére,
elszigetelésére. A párkapcsolatok kialakulása is szükség szerint együtt
járhat a közösségi élettel. Ennek tiltása sérti az alkotmányos jogokat. A
magán élethez való jog közösségi keretek között való gyakorlásának
korlátozása azonban nem tekinthető az alkotmányos jog jogellenes
korlátozásának. Az Alkotmánybíróság mutatott rá
arra is, hogy a „magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog - mint a negatív
jellegű alapjogok általában - nem valamely szolgáltatás igénybevételére, nem
is meghatározott aktivitás kifejtésére jogosít, hanem a védett tárgykörben a
kívülállók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való
mentességre, és a mentesség állami védelmére jogosít. A magánlakás
sérthetetlenségéhez való alapjog tartalmának hasonló felfogását fejezi ki az
emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI.
törvénnyel kihirdetett egyezmény 8. cikke is, amely kinyilvánítja:
mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és
levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlásába hatóság csak a
törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy
demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság, vagy az ország
gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a
közegészségügy vagy erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak
védelme érdekében szükséges.” Az iskolák és kollégiumok ennek az
állampolgári jognak az érvényesülését elsősorban azzal segíthetik elő, hogy a
házirendben tiltanak minden olyan megnyilvánulást, amely az egyes tanulók
családi életének megkérdőjelezésére, kigúnyolására irányulnak. A levelezéshez
való jog korlátozása nem irányulhat a családdal, barátokkal való külső
levelezés bármilyen korlátozására, cenzúrázására, megfigyelésére.
Természetszerűen a többi tanuló jogainak védelme érdekében nem érvényesülhet
a levelezés szabadsága a tanulók között, a különböző tanítási, tanórai vagy
tanórán kívüli foglalkozások keretei között. A korlátozások és tilalmak
azonban nem vezethetnek odáig, hogy a pedagógus által „elkobzott” levelet a
pedagógus felbontsa, megismerje és nyilvánosságra hozza. A kollégiumi élet során a tanulót
védelem illeti meg a lakáshoz való jogának érvényesülése körében. E jog
korlátozására a házirendben a többi tanuló érdekeinek megóvása miatt lehet
szükség. A kollégiumnak azonban tartózkodnia kell a tanuló váratlan,
indokolatlan, felesleges megfigyelésétől, rajtaütésszerű ellenőrzésétől. A
kollégiumi házirendben kell meghatározni a lakhatással kapcsolatos jogok
érvényesülését, korlátjait, az ellenőrzések célját és rendjét. A névviselés joga Az emberi méltóságból levezethető
alapvető jog - mutat rá az Alkotmánybíróság - a névjog. Minden embernek
elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját névhez és annak
viseléséhez. [58/2001. (XII.7.) AB határozat.] Az alkotmánybíróság az
említett határozatban mutatott rá arra is, hogy van a névjog körében az egyén
autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól
kivont magva, amely az egyes ember érinthetetlen lényegét, a saját névhez és
annak viseléséhez való jog biztosítása útján van hivatva kifejezésre
juttatni. Ebből következik, hogy a
nevelési-oktatási intézmény tartózkodni köteles attól, hogy a gyermek,
illetve a tanuló részére megállapított családi vagy utónevet bármilyen módon
megváltoztassa, elferdítse, lerövidítse, becenévvé alakítsa át. Adott esetben
az érintett gyermeket, tanulót védelembe kell részesíteni a többi gyermekkel,
tanulóval szemben, ha jogai ilyen módon sérülnének. Az a jog
értelemszerűen kapcsolódik a családi élethez való joghoz és az információs
önrendelkezési joghoz. Abban az esetben például, ha az iskola rosszul töltött
ki valamely hivatalos okmányt a tanuló részére, azért mert hibásan vezette rá
az adatait, akkor köteles az okmányt ismételten kiállítani a tanuló részére,
a saját költségére. A különleges gondozáshoz való jog A közoktatásról szóló törvény 10.
§-a (3) bekezdésének f) pontja szerint a gyermeknek, tanulónak joga, hogy
állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban,
különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban részesüljön, s
életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményeihez forduljon
segítségért. E törvényi rendelkezés garanciája számos jogszabályban
meghatározott rendelkezésen alapul. A közoktatásról szóló törvény 30. §-a
szabályozza részletesen, hogy e jogosítvány érvényesüléséhez milyen
feltételeket kell a nevelési-oktatási intézményekben megteremteni. A
házirendben e jog gyakorlásához különösebb szabályozásra nincs szükség. A
közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése állapítja meg azokat a
rendelkezéseket, amelyek figyelembevételével az érintett tanulók
felkészítését és vizsgáztatását meg kell szervezni. A pedagógiai programnak
kell meghatározni azokat a tartalmi kérdéseket, amelyek elősegítik az
érintett tanulók felkészítését, illetve a beszámoltatásának speciális
kérdéseit. - A sajátos nevelési igényű
tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő
tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és
rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye
alapján - a gyakorlati képzés kivételével - az igazgató mentesíti egyes
tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. -
Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés
és minősítés alól, az iskola - az e törvény 52. §-ának (7) bekezdésében,
valamint (11) bekezdésének c) pontjában meghatározott időkeret terhére
- egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében -
egyéni fejlesztési terv alapján - segíti a tanuló felzárkóztatását a
többiekhez. -
Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak
helyett a tanuló - a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint - másik
tantárgyat választhat. -
A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes
vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán,
illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb
felkészülési időt. Az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai
tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.)
alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy
a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. A
házirendben kell meghatározni azt is, hogy a tanulmányokkal összefüggő
mentesítés iránti kérelmeket hogyan lehet eljuttatni az iskola részére,
hogyan kell jelentkezni egyéni foglalkozásra. A képzési kötelezettségről és a
pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet határozza
meg, hogy a tanulót szakértői és rehabilitációs vizsgálatra, illetve a
nevelési tanácsadásra milyen eljárás megtartásával „küldhető” el. A
házirendben lehet meghatározni, hogy milyen módon történik a szülővel való
egyeztetés, a szülő értesítése, tájékoztatása, a döntéshozatalba való
bevonása. A pedagógiai szakszolgálatoknak és
az iskoláknak a szervezeti és működési szabályzatunkban kell rendezni a
kapcsolattartás kérdéseit. A pedagógiai szakszolgálat intézményei, így
például a nevelési tanácsadók a helyszínen az iskolában is szervezhetnek
vizsgálatokat. A házirendben szabályozható az a kérdés, hogy a tanulók milyen
módon jelentkezhetnek ilyen vizsgálatra, vagy kezdeményezhetik vizsgálat
megtartását. A kedvezményes juttatáshoz való
jog A közoktatásról szóló törvény 10.
§-ának (4) bekezdése szerint a gyermek, tanuló joga, hogy családja anyagi
helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben,
tanszerellátásban részesüljön, továbbá hogy részben vagy egészben mentesüljön
az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelő költségek
megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség
teljesítésének halasztására vagy a részletekben való fizetésre. E kérdés szabályozásánál a
nevelési-oktatási intézményeknek különbséget kell tenni az alanyi jogon,
jogszabály rendelkezése alapján járó kedvezmények között, és azok között a
kedvezmények között, amelyek megadásáról, biztosításáról a intézménynek
mérlegelési lehetősége van. - A gyermekek védelméről, és a
gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 148. §-ának (5) bekezdése
meghatározza, hogy gyermekétkeztetés esetén milyen kedvezmény illeti meg a
gyermeket, a tanulót. A kedvezmények egy része ötven százalékos térítési
díj-fizetési kötelezettség mérséklésére nyújt lehetőséget. A helyi
önkormányzat a saját intézményei tekintetében rendeletben határozhatja meg a
fizetendő térítési díj mértékének csökkentésére és elengedésére vonatkozó
eseteket. A házirend abban a kérdésben alkothat szabályozást, hogy milyen
módon lehet benyújtani a kérelmet a kedvezményes étkeztetés biztosításához,
illetőleg, hogy az igényjogosultságot milyen módon lehet igazolni. - Hasonló gyakorlatot kell kialakítani
a tankönyvekkel kapcsolatos támogatások iránti kérelmek tekintetében. A
tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. §-ának (6) bekezdése meghatározza,
hogy milyen feltételek mellett jár a tankönyvtámogatás, mely feltételek
mellett kell biztosítani a tankönyv ingyenes igénybevételének lehetőségét.
Szabályozott az a kérdés is, hogy milyen módon kell igényjogosultságot
igazolnia a szülőnek. A törvényben meghatározottakon túl azonban az iskola a
rendelkezésére álló keretek terhére további kedvezményeket határozhat meg. E
kérdések házirendben történő szabályozására lehetőség van. Lehetőség van a
kérelem benyújtás módjának meghatározására. A jogszabályokban nem biztosított
juttatások mellett az iskola a házirendjében meghatározhatja, hogy a rendelkezésére
álló eszközökből milyen feltételek mellett biztosít ingyenes vagy
kedvezményes juttatást a tanulói részére. Kiterjedhet ez a szabályozás a
költségtérítéses szakkörökre, a nem ingyenesen biztosított szabadidős
foglalkoztatásokra. A közoktatásról szóló törvény 124. §-a (21) bekezdésének
a) pontja szerint a nevelési-oktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat
a fenntartásában lévő intézmény tekintetében rendeletben megállapítja azokat
a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetője, az iskola igazgatója, a
kollégium igazgatója dönt a törvény 114. §-ában meghatározottakon kívüli
további ingyenes ellátásáról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a
tanulmányi eredmények alapján járó, és a szociális helyzet alapján adható
kedvezményekről, nem magyar állampolgárokat terhelő tandíj elengedéséről,
mérsékléséről. A házirendnek az önkormányzati rendelettel összhangban kell
állnia. Azokat a kérdéseket, amelyeket az önkormányzati rendelet nem
szabályoz, a házirend rendezheti. A házirend szabályozási köre a
tanulói jogok körében A szabályozás elvei A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a határozza meg azokat a jogokat, amelyek összefüggnek az iskolai tanulói
jogviszony, a kollégiumi tagsági viszony létesítésével. A tanulói
jogviszonnyal együtt járó jogosítványok minden tanulót megilletnek,
függetlenül attól, hogy milyen iskolatípussal létesített tanulói jogviszonyt,
továbbá, hogy hány éves. Egyes jogosítványok gyakorlására azonban az alapfokú
művészetoktatási intézmények keretében nincs lehetőség az ott folyó
felkészítés, oktatás sajátosságából következően. A tanulói jogviszonyból
eredő jogosítványok megilletik a tanulót anélkül, hogy azok érvényesítéséhez
külön szülői engedély beszerzésére lenne szükség. Meghatározott jogosítványok
gyakorlásánál azonban az iskolának a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő
nyilatkozatára is szükség van, figyelembe véve, hogy az adott jog érinti a
szülői felügyelet tartalmát, továbbá hogy az adott jog gyakorlása anyagi
terheket ró a szülőre. Az egyenlő bánásmód elve A gyermeki, a tanulói jogok
keretei között számtalan esetben szükség van arra, hogy az óvoda, iskola,
kollégium döntsön a szülők, tanulók által benyújtott kérelmekről. A döntések
elbírálásának elveit általában az intézményi szabályzatokban kell meghatározni.
A szabályzáskor, a döntéshozatalkor érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód
elvének. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003.
évi CXXV. törvény rendelkezései szerint: -
Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés,
amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága
vagy jellemzője más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy
csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, például neme, faji
hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy
etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága,
egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése,
politikai vagy más véleménye, életkora, társadalmi származása, vagyoni
helyzete, érdekképviselethez való tartozás miatt. Természetesen mindig
azonos csoportban kell gondolkozni, illetve szabályozni. Így nem
jogszerűtlen, ha az iskolában életkori sajátosságokra tekintettel szerveznek
meg egy foglalkozást. Az életkoron belüli indokolatlan különbségtétel lehet jogellenes. -
Az egyenlő bánásmód követelményét oktatásban érvényesíteni kell különösen a)
az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi
kérelmek elbírálása, b)
az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás, c)
a teljesítmények értékelése, d)
az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele, e)
az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés, f)
a kollégiumi elhelyezés és ellátás, g)
az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása, h)
a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés, valamint i)
az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszüntetése során. -
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy
vagy csoport a)
jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül
létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban, b)
olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási
rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri
el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel
meg a szakmai szabályoknak, és mindezek következtében nem biztosítja a
tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az
általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét. -
Az oktatási intézményekben nem működhetnek olyan szakkörök, diákkörök és
egyéb tanulói, hallgatói, szülői vagy más szervezetek, amelyek célja más
személyek vagy csoportok lejáratása, megbélyegzése vagy kirekesztése. -
Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az oktatást csak az egyik
nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való
részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen
hátrány nem éri. A
nevelési-oktatási intézmény nevelési programjában, pedagógiai programjában
meghatározottakhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzájutás pedagógiai
feltételekhez, képességek meglétéhez kötődhet. A feltételeknek megfelelő
gyermek, tanuló szülei vagyoni helyzete miatt nem maradhat ki az intézményi
szolgáltatásból. Ezért ki kell alakítani a kedvezményes juttatáshoz való jog
érvényesülésének a feltételeit a nevelési-oktatási intézményben. A
kedvezményes juttatáshoz való jognak az önkormányzati feladatellátásban kell
érvényesülnie, mivel a nem állami, nem önkormányzati fenntartású
nevelési-oktatási intézmény írásban megkötött megállapodásban kérhet
ellenszolgáltatást a szülőtől, illetve a tanulótól. A kollégiumi, a napközi otthoni, a
tanulószobai ellátáshoz való jog A
közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a
tanuló joga, hogy kollégiumi, napközi otthoni, tanulószobai ellátásban
részesüljön. E jogosítványok teljesülése részben múlik az iskolán, hiszen a
kollégiumi ellátás feltételeinek megteremtése nem az iskola, hanem az
érintett helyi önkormányzat feladata. Az iskolának is lehet természetesen
feladata a kollégiumi ellátás megszervezésében való közreműködés, különösen a
középiskoláknak és a szakiskoláknak. Ezek az iskolák az esetek jelentős
részében a székhelyükről kívülről érkező tanulókat is fogadnak, akiknek a
tanulmányai adott esetben nem oldhatók meg kollégiumi elhelyezés nélkül. A
kollégiumi férőhely megtalálásához a tanulók szükség szerinti „kiajánlásához”
az iskola segítséget nyújthat. A közoktatásról szóló törvény meghatározza azt
is, hogy mely esetekben kell - kötelezően - biztosítani a kollégiumi
elhelyezést a tanuló részére. - A közoktatásról szóló törvény
27. §-a (8) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló részére biztosítani kell
a kollégiumi elhelyezést, ha e nélkül nem tudna bekapcsolódni a felzárkóztató
oktatásba. - Hasonló rendelkezés található a
közoktatásról szóló törvény 68. §-ának (3) bekezdésében, amelyben foglaltak
szerint a gyámhatóság kezdeményezésére a tanulót fel kell venni a
kollégiumba. - A fő szabályt egyébként a
közoktatásról szóló törvény 68. §-ának (1) bekezdése határozza meg, melyben
foglaltak szerint a tanuló az iskola útján vagy közvetlenül kérheti
kollégiumi felvételét, illetve externátusi elhelyezését. Az önálló
kollégiumba való felvételről a kollégium igazgatója, a nem önálló kollégiumba
való felvételről pedig a kollégium vezetőjének egyetértésével az igazgató
dönt. - Fel kell venni a kollégiumba a
nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanulót, amennyiben az
intézeti elhelyezése a nagykorúság miatt szűnt meg. A napközis és a tanulószobai
foglalkozások a tanórán kívüli foglalkozások körébe tartoznak. A
közoktatásról szóló törvény 53. §-a (3) bekezdése szerint az iskola köteles a
felügyeletre szoruló tanulók részére a tizedik évfolyam befejezéséig
gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő iskolában pedig valamennyi
évfolyamon napközis, illetve tanulószobai foglalkozást szervezni. A törvény
rendelkezései alapján ezt a feladatot a szülői igényekhez igazodva kell
megszervezni. A szülői igény a gyermek napközbeni felügyeletének
megszervezésére szól. Az iskolának kell tehát „hozzájutnia” azokhoz az
adatokhoz, amelyek alapján reális képet kap arról, hogy a napközis foglalkozást,
illetőleg a tanulószobai foglalkozást hány tanuló részére és milyen
időtartamban kell biztosítania. A közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (6)
bekezdése alapján az iskola nem tagadhatja meg annak a tanulónak a napközis
foglalkozásra való felvételét, akinek a gyámhatóság kezdeményezte a napközis
foglalkozásokba történő bekapcsolódását. Az iskolai házirendben kell
meghatározni, hogy milyen időszakban, milyen módon kell benyújtani a
megfelelő kérelmeket a tanulói, szülői igények elbírálásához. [A 11/1994.
(VI. 8.) MKM rendelet 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a kérelmek
elbírálásának elveit a szervezeti és működési szabályzatban kell rendezni. A
törvény változásai miatt azonban indokolt ezt a kérdést a szervezeti és
működési szabályzatból kiemelni, és „átrakni” az iskola házirendjébe.] A házirend rendelkezhet arról a
kérdésről is, hogy milyen módon döntenek a kérelmekről, amennyiben az igények
meghaladják a lehetőségeket. A napközis foglalkozások esetében a törvény rendelkezései
alapján minden igényt teljesíteni kell, amennyiben a kérelmet olyan kiskorú
tanuló nyújtotta be, akinek a napközbeni ellátását meg kell oldani. Az
elbírálás elveinek meghatározása során érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód
követelményeit. A napközis foglalkozásért, a tanulószobai ellátásért, a
kollégiumi ellátásért nem kérhető térítési díj. A tantárgyválasztás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a tanuló joga, hogy válasszon a választható
tantárgyak, foglalkozások közül. E tanulói jog érvényesülése
szorosan összefügg az iskola pedagógiai programjában és helyi tantervében
meghatározott kérdésekkel. Összefügg azzal is, hogy a tanulónak milyen módon
kell teljesítenie a tanulmányi kötelezettségeit. A helyi tantervben
meghatározottak szerint a tanórai foglalkozások a tanulói részvétel
szempontjából lehetnek kötelező tanítási órák, kötelezően választott tanítási
órák és szabadon választott tanítási órák. Az iskola házirendjében a választással
összefüggő technikai kérdések rendezésére van lehetőség, a kérelem
benyújtásának és elbírálásának az igények teljesítésével összefüggő
rangsorolás kérdéseinek a szabályozására. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról,
bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet 5.
§-ának (5) bekezdése szerint az iskolának minden év május 20-ig fel kell
mérnie, hány tanuló, milyen szabadon választott tanítási órán kíván részt
venni. Az igények megismerésével kapcsolatos eljárási kérdések rendezése is
az iskolai házirendbe tartoznak. Ugyancsak a házirendbe indokolt
meghatározni, hogy a tanuló, illetve a kiskorú tanuló milyen módon és milyen
időpontra jelentheti be, hogy a következő tanítási évben nem kíván részt
venni a szabadon választott tanítási órán. A létesítmények, eszközök
használatának joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a tanuló joga, hogy igénybe vegye az
iskolában és a kollégiumokban rendelkezésre álló eszközöket, az iskola és a
kollégium létesítményeit, könyvtárat, laboratóriumot, számítástechnikai
központot, sport- és szabadidő-létesítményeket, stb. Ennek a kérdésnek a
házirendbe történő szabályozásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a
tanuló azokat a helyiségeket és eszközöket veheti igénybe, amelyek a tanulók
felkészítéséhez állnak rendelkezésre. A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 6/A. § (2) bekezdése alapján
a házirendben kell meghatározni azokat a védő, óvó előírásokat is, amelyeket
a tanulóknak meg kell tartaniuk. E védő, óvó előírásoknak ki kell terjedniük
arra is, hogy mely helyiségekbe nem lehet belépni, illetőleg mely eszközök
azok, amelyek nem állnak a tanulók rendelkezésére. E szabályozásnál a
korlátozásoknak értelemszerűen akkor van jogalapja, ha a tiltás összhangban
áll a tanulók védelmével. Természetszerűen rendezni kell azt is, ha
meghatározott helyiségekbe való belépés valamely feltételhez, például
tornacipő felvételéhez, védőeszközök használatához kötött. A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 6/C. §-ának (2) bekezdése alapján az
iskolai, kollégiumi könyvtár igénybevételének szabályait a szervezeti és
működési szabályzatban kell meghatározni. Miután ez a szabályozás kapcsolódik
a könyvtár működésével összefüggő kérdések rendezéséhez, indokolt, hogy az
igénybevételre vonatkozó előírások is e szabályozás részeként jelenjenek meg.
Szükség van azonban arra, hogy a házirend utaljon erre a szabályozásra, és a
legfontosabb előírásokat, például a jelentkezés a nyilvántartásba vétel, a
kölcsönzés kérdéseit adott esetben átvegye. A szakképzésre vonatkozó
rendelkezések nem tartalmaznak előírást a gyakorlati képzést biztosító
iskolai tanműhelyek és más gyakorlóhelyek igénybevételével kapcsolatos
kérdések rendezésére. Ezért e kérdések rendezésére is sor kerülhet a
házirendben. Célszerű ezt a szabályozást elkülöníteni és külön mellékletben
meghatározni az iskolai tanműhelyek, adott esetben a tanműhelyben lévő
felszerelések használatával kapcsolatos kérdéseket. A szakképzés
megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló 45/1999. (XII. 13.) OM
rendelet 16. §-a szerint a tanműhelyben a tantervi feladatoknak és
követelményeknek megfelelő munkaprogramot kell készíteni. A tanműhelyek és
felszerelések igénybevételével kapcsolatos rendelkezéseknek a munkaprogrammal
összhangban kell lennie. A védő-óvó rendelkezéseket nem kell szabályozni,
mivel a gyakorlati képzés során alkalmazni kell a munkavédelmi előírásokat. A védő, óvó előírások A nevelési-oktatási intézményeknek
meg kell határozniuk azokat a szabályokat, amelyeket a gyermekeknek,
tanulóknak meg kell tartaniuk abból a célból, hogy megelőzzék a gyermek-,
tanulóbaleseteket. Indokolt, hogy ezek a szabályok egyrészt általánosságban
határozzák meg azokat az előírásokat, amelyeket minden gyermeknek, minden
tanulónak meg kell tartania - például a dohányzás, az ivás tilalmát - továbbá
helyiségenként, épületrészenként az intézményhez tartozó udvarokra
vonatkozóan megállapítsák a magatartási szabályokat. Ez akkor oldható meg a
legmegfelelőbben, ha egy bizottság felméri a veszélyhelyzetet, azokat az
okokat, amelyek balesetet idézhetnek elő, és megállapítja azokat a
szabályokat, amelyekkel csökkenteni lehet a veszélyhelyzet tényleges
kialakulását, a baleset megelőzését. A védő, óvó előírások megállapításánál
figyelembe kell venni a gyermekek és tanulók életkorát. A védő, óvó
rendelkezések közé tartozhat például a futkározás tilalma, az ablakpárkányra
történő felkapaszkodás tilalma, a konnektorokba történő belenyúlás tilalma
is. Más rendelkezések vonatkozhatnak a tornateremre, tornaszobára, a
különböző szertárakra. A korlátozás kiterjedhet arra is, hogy meghatározott
helyiségekben a gyermek, a tanuló csak felnőtt kíséretében léphet be. A védő, óvó intézkedéseket
célszerű helyiségenként kifüggeszteni. A pedagógusok feladata, hogy minden
gyermek, minden tanuló megismerje a védő, óvó intézkedéseket. A pedagógusnak
meg is kell győződnie arról, hogy a gyermek, illetve a tanuló elsajátította,
megismerte a nevelési-oktatási intézményre vonatkozó védő, óvó
intézkedéseket. Ezért a házirendnek erre vonatkozó előírásait a gyermekekkel,
tanulókkal ismertetni kell, és célszerű erről a tényről, ha a gyermek
életkora megengedi, írásbeli nyilatkozatot is kérni. Az óvodában, az
általános iskolában indokolt a szülőkkel is megismertetni ezeket az
előírásokat és ennek megtörténtét a ellenőrző könyvben, vagy üzenő füzetben a
szülő aláírásával elismertetni. A tájékozódás joga A közoktatásról szóló törvény 11. §-a
(1) bekezdésének e) pontja alapján a tanuló joga, hogy az iskolában, illetve
a kollégiumban hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz,
tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról. A Magyar
Köztársaság Alkotmánya 61. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá
arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. - A személyes adatok védelméről és
a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. §-ának
(4) bekezdése szerint közérdekű adat az állami vagy a helyi önkormányzati
feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó,
a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Ebből következik, hogy az iskolák
és a kollégiumok működésével kapcsolatos adatok megismerésére a tanulónak az
említett alkotmányos rendelkezések alapján joga van. Az adatok megismeréséhez
való jog nem terjed ki a személyes adatokra, tehát arra, hogy a tanuló
másokra vonatkozó adatokat is ismerjen meg. Az információkhoz való hozzájutás
joga tehát azt jelenti, hogy a tanulónak jogában áll megismerni az iskola és
a kollégium dokumentumait, a pedagógiai programot, a szervezeti és működési
szabályzatot, illetőleg a házirendet. Ezeknek a hozzáférhető helyen való
elhelyezése az iskola és a kollégium feladata és kötelessége. A tanuló a rá
vonatkozó adatok megismerésére is jogosult, tehát az iskola, illetve a
kollégium köteles biztosítani, hogy minden olyan adatot megismerjen a tanuló,
amely reá vonatkozóan az iskola, illetve a kollégium birtokában van. A megismerés mellett az iskolának,
illetve a kollégiumnak a megfelelő tájékoztatást is meg kell adnia a tanuló
részére. - A közoktatásról szóló törvény
40. §-ának (12) bekezdése szerint a szervezeti és működési szabályzatot, a
házirendet, az intézmény minőségirányítási programját nyilvánosságra kell
hozni. A házirend egy példányát pedig a beiratkozáskor a szülőnek és a
tanulónak át kell adni. - A közoktatásról szóló törvény
44. §-ának (2) bekezdése szerint a pedagógiai programot az iskolának, illetve
a kollégiumnak nyilvánosságra kell hoznia. - A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 8. §-a előírja, hogy az iskolának,
illetve a kollégium vezetőjének vagy az általa kijelölt pedagógusoknak
megfelelő tájékoztatást kell adniuk a szülők és a tanulók részére az iskola
dokumentumaival összefüggésben. A házirendben a tájékoztatás és
tájékozódás rendjét a tájékoztatással összefüggő igények jelzésének módját,
illetőleg az esetleg szükséges írásbeli tájékoztatás szabályait indokolt
szabályozni. A rendszeres egészségügyi
felügyelethez való jog A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a tanuló joga, hogy rendszeres
egészségügyi felügyeletben és ellátásban részesüljön. E feladat
végrehajtásának legfontosabb szabályait a közoktatásról szóló törvény
határozza meg a 41. § (5) bekezdésében: a nevelési-oktatási intézménynek
gondoskodnia kell a rá bízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a tanulók rendszeres
egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről, ennek keretében arról, hogy az
óvodába járó gyermekek, valamint a tankötelezettség végéig az általános
iskolába, középiskolába, szakiskolába járó tanulók évenként legalább egyszer
fogászati, szemészeti és belgyógyászati vizsgálaton vegyenek részt. Az iskolák és a kollégiumok e
kötelezettségüket az iskola-egészségügyi ellátás igénybevételével tudják
hatékonyan megszervezni. A megszervezés lehetőséget biztosít a tanulónak a
vizsgálaton való részvételre. A házirendben kell szabályozni a vizsgálaton
való részvétel lehetőségére történő tájékoztatás formáját, az arra való
szülői reagálás kérdéseit. Szükséges továbbá rendezni a házirendben azt is,
hogy az iskolának, illetve a kollégiumnak mi a feladata akkor, ha a tanulónál
észleli a betegség tüneteit. A szabályozásnál középpontba kell helyezni a
szülő értesítését, a lehető legrövidebb időn belül, továbbá a tanuló szükség
szerinti elkülönítését társaitól. A kollégiumban fel kell készülni arra is,
hogy szükség esetén gondoskodni kell a beteg tanuló ellátásáról. Az iskolák és kollégiumok
felelőssége, az e téren megfogalmazott feladatai nem terjednek ki arra, hogy
a tanulót a vizsgálaton való részvételre kötelezze, illetőleg, hogy előírja a
meghatározott vizsgálaton való részvétel kötelezettségét, bármilyen orvosi
beavatkozás eltűrését. Az iskolában és a kollégiumban szervezett egészségügyi
vizsgálat során figyelembe kell venni az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV.
törvény rendelkezéseit: - A törvény 2. §-ának (1)
bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során
biztosítani kell a beteg jogainak védelmét (e fogalom alatt az egészségügyi
szolgáltatásokat igénybe vevő vagy abban részesülő személyt és nem a
ténylegesen beteg személyt kell érteni). A beteg személyes szabadsága és
önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapot által indokolt, az
egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetekben és módon
korlátozható. - A törvény 10. §-a alapján az egészségügyi
ellátás során tiszteletben kell tartani a beteg emberi méltóságát. - A törvény 15. §-ában foglaltak
szerint a beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag
törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Az önrendelkezési jog
gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy az egészségügyi
ellátását igénybe kívánja-e venni, illetőleg annak során mely beavatkozás
elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. Sem az iskola, sem a kollégium nem
tekinthető egészségügyi intézménynek, ennek megfelelően az egészségügyi
vizsgálat megszervezésére alkalmas szervezetnek. Természetszerűen az
iskolában, illetve a kollégiumban lévő orvosi szoba, egészségügyi szoba
alkalmas lehet a tanulók vizsgálatának lefolytatására. Ez sem jelenti azonban
azt, hogy az iskola a tanulók, illetve kiskorú tanulók esetén a szülők
tiltakozásának, beleegyezésének hiányában vizsgálatot szervezhet. Különösen
igaz ez arra az esetre, ha a vizsgálat együtt jár azzal, hogy a tanulótól
különböző mintákat, például vért vagy vizeletet vesznek. Az iskola, illetve a kollégium nem
hozhat létre olyan konfliktushelyzetet, amelyben el kell döntenie például a
szülők és a gyermek közötti vitát. Ilyen vita alakulhat például akkor, ha
valamennyi szülő kéri gyermekének a vizsgálatát, például abból a célból, hogy
megállapítsák, fogyaszt-e alkoholt, fogyaszt-e drogot. A tanuló tiltakozása
esetén az iskola, illetve a kollégium nem kényszerítheti az érintett tanulót
arra, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Valamennyi érdekelt beleegyezése
esetén a vizsgálat lefolytatásakor biztosítani kell a megfelelő
szakértelemmel rendelkező személy részvételét, továbbá a részt vevő tanulók
személyiségi jogainak a védelmét. Így egyetlen tanuló sem kötelezhető arra,
hogy társai előtt folytassák le a vizsgálatát. Amennyiben a szülő vagy a
tanuló nem adja meg a hozzájárulását a vizsgálaton való részvételhez, az
iskolának elsősorban a szülőt kell felhívni arra, hogy vigye el gyermekét
orvosi vizsgálatra. Indokolt esetben az iskolának a közoktatásról szóló
törvény 2. sz. mellékletének az előírásai szerint a gyermekjóléti
szolgálathoz kell fordulnia. A gyermekjóléti szolgálaton keresztül lehet
intézkedést hozni abban az esetben, ha a gyermek, a tanuló védelme érdekében
szükség van arra, hogy az egészségügyi vizsgálatot lefolytassák. Az iskola, illetve a kollégium az
iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM. rendeletben
foglaltak alapján tudja megszervezni a tanulók egészségügyi vizsgálatát. Az
iskola-egészségügyi ellátásba valamennyi kollégium, illetve iskola
bekapcsolódhat, függetlenül attól, hogy milyen fenntartásban működik. Természetesen előfordulhat, hogy a
tanuló feltételezett betegsége a többi tanuló egészségét vagy testi épségét
súlyosan veszélyezteti. Ilyen esetben az egészségügyről szóló törvény 17. §-a
(2) bekezdésének a) pontja alapján nincs szükség a beteg beleegyezésére a
vizsgálathoz, beavatkozáshoz. Ebben a kérdésben azonban nem az iskolának és
nem a kollégiumnak kell döntenie. Értesíteni kell a szülőt, s amennyiben a
szülő a gyermekét nem viszi el a szükséges vizsgálatra, az illetékes
egészségügyi hatósághoz kell fordulni. Ez azonban csak igen kivételes eset
lehet, az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint: "az egészségügyi
ellátással kapcsolatos döntésekbe való beleegyezés, illetve az ellátás
visszautasításának szükséges korlátjaként a mások életének, egészségének vagy
testi épségének védelme fogadható el" [36/2000. (X. 27.) AB határozat]. Az egyesülési jog A közoktatási törvény 11. §-a (1)
bekezdésének f/ pontja alapján a tanuló joga, hogy tagja legyen az iskolán
kívüli társadalmi szervezeteknek. E jog tartalmát az egyesülésről szóló 1989.
évi II. törvény határozza meg: -
Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar
Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az
egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal
szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében
részt vegyen. -
Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek
jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és
alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet hozhatnak létre és
működtethetnek. -
Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható,
amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt.
Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése
céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem
hozható létre. -
A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal
rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul,
nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai
tevékenységét. -
Pártnak és szakszervezetnek csak magánszemélyek lehetnek a tagjai. Az Alkotmánybíróság iránymutatása
szerint az "egyesülési szabadság kapcsolatban áll az emberi méltósághoz
való jog részét képező általános cselekvési szabadsággal és a személyiség
szabad kibontakoztatásához való joggal. Minden embernek joga van ahhoz, hogy
szabadon megválasztott célból másokkal - egyebek mellett - kulturális,
vallási, tudományos, szociális, szabadidős közösséget hozzon létre,
szervezetet alapítson, ilyen szervezetekhez önként csatlakozzon, vagy onnan
önként kilépjen" [6/2001. (III. 14.) AB határozat]. Természetesen a társadalmi
szervezetek tevékenységében való részvétel joga nem jár együtt azzal a
joggal, hogy emiatt a tanuló mellőzze a tanulói foglalkozásokon való
részvételt, illetőleg figyelmen kívül hagyja a kollégiumi foglalkozások
rendjét. E körben a kollégium szervezeti és működési szabályzata tartalmazhat
rendelkezést. Megfogalmazhatja, hogy a tanuló az említett jogát a kollégium
munkarendjével összhangban a rendelkezésre álló szabadidő időtartama alatt
gyakorolhatja. A diákköri tevékenységbe történő
bekapcsolódás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a tanuló joga, hogy részt vegyen a diákkörök
munkájában, és kezdeményezze azok létrehozását, tagja legyen iskolai
művelődési, művészeti ismeretterjesztő, sport és más köröknek. Az
Alkotmánybíróság iránymutatása szerint az általános személyiségi jog magában
foglalja a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, és az általános
cselekvési szabadságot. "Ez például a sportoló számára azt jelenti, hogy
jogában áll képességeit, teljesítményét másokkal összemérni, rendszeresen
versenyezni" [27/1990. (XI. 22.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróságnak
ez az iránymutatása az iskolák, illetve a kollégiumok részére lehetővé teszi
annak a következtetésnek a levonását, hogy általában biztosítani kell a
tanulók részére az iskola, illetve a kollégium életében való rendszeres
részvételt, annak lehetőségét, hogy tudásukról rendszeresen számot adjanak,
hogy képességeiket fejlesszék, és fejlődésüket mások fejlődésével
egybevessék. Ennek a jogosultságnak mind a kötelező, mind a nem kötelező
tanórai foglalkozások, mind a tanórán kívüli foglalkozások keretében érvényesülnie
kell, így a diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás feltételeinek a
meghatározásánál is. Ez a tanulói jog csak látszólag
hasonló a társadalmi szervezetek munkájában való részvétel jogához, valójában
a személyiség szabad kibontakoztatásának egyik lehetséges kerete. Lényeges
különbség az is, hogy a felsorolt szervezetek létrejöttéhez az egyesülésről
szóló törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Az említett szervezetek az
iskola, illetve a kollégium részei. Önálló jogalanyisággal nem rendelkeznek.
Jogaikat és kötelezettségeiket a közoktatásról szóló törvény és végrehajtási
rendeletei határozzák meg. Az iskolai, kollégiumi diákkörök
létrehozásának kezdeményezési jogával kapcsolatos eljárási kérdéseket az
iskola, illetve a kollégium házirendjében kell rendezni. E szabályozásnak ki
kell terjednie arra, hogy milyen módon és formában, milyen feltételek megléte
esetén élhet ezzel a jogával a tanuló. Hogy mit kell érteni a diákkör fogalma
alatt, az egyértelműen megállapítható a közoktatásról szóló törvény 53. §-a
(2) bekezdésének b) pontjából: szakkör, érdeklődési kör, önképzőkör, énekkar,
művészeti csoport. A diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás pedagógiai
feltételekhez, képesség meglétéhez köthető a házirendben. Más kiválasztási
mód alkalmazása esetén megvalósulhat az egyenlő bánásmód követelményének
sérelme. - A közoktatásról szóló törvény
114. §-a (1) bekezdésének b) pontjában található rendelkezések alapján a
tanórán kívüli foglalkozás keretére is szervezhető diákkör, iskolai sportkört
stb. - A közoktatásról szóló törvény
115. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján térítési díj-fizetési
kötelezettség mellett szervezhető a tanórán kívüli foglalkozás, ha nem az
említett időkeret terhére történik a szervezés. A térítési díj-fizetési kötelezettség
mellett diákkör akkor szervezhető, ha ezzel nem zárják ki azt a tanulót, aki
egyébként a felvételi feltételeknek megfelel, de nem tudja megfizetni a
költségtérítést. Ebben az esetben a kedvezményes juttatásokhoz való jognak is
érvényesülnie kell. A közoktatásról szóló törvény 62.
§-ának (1) bekezdése alapján az iskolai, illetőleg a kollégiumi tanulói
közösségek is létrehozhatnak diákköröket a házirendben meghatározottak
szerint. A házirendben tehát rendezni szükséges a diákkörök megalakításának
kérdéseit, azt a kérdést, hogy a diákkör az iskola költségvetésének a
terhére, a nem kötelező tanórai foglalkozások idejére milyen feltételek
alapján létesíthető, illetőleg, hogy adott esetben a diákkör önköltséges
formában milyen feltételek mellett hozható létre. Indokolt szabályozni a
kiválasztás kritériumait, a jelentkezésekről való döntés szabályait,
illetőleg az egész jelentkezés benyújtásának és elbírálásának kérdéseit. A közoktatásról szóló törvény 63.
§-ának (1) bekezdése szerint a diákkörök diákönkormányzatként is működhetnek.
Ebben az esetben a diákönkormányzat maga szabályozza az életét, saját
működését. A diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatot készít,
amely nem lehet ellentétes az iskola házirendjével. A házirendben kell
meghatározni azokat az alapelveket, amelyek biztosítják, hogy a
diákönkormányzatként működő diákkör tevékenysége során is érvényesüljenek a
tanulói jogosítványok. A
véleménynyilvánítás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság
tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az
őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, illetve a kollégium
működéséről, továbbá, hogy tájékoztatást kapjon a személyét és tanulmányait
érintő kérdésekről, valamint e körben javaslatot tegyen, kérdést intézzen az
iskola, a kollégium vezetőjéhez, pedagógusaihoz, az iskolaszékhez, a
kollégiumi székhez, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül,
illetve az iskolaszék vagy a kollégiumi szék harmincadik napot követő első
ülésén érdemi választ kapjon. Az iskolai és a kollégiumi belső
szabályzat elkészítésénél iránymutató a Magyar Köztársaság Alkotmánya 61. §-a
(1) bekezdésében foglaltak, amely egyértelművé teszi, hogy a Magyar
Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Ezért az
intézményi szabályzatok e jog gyakorlásának eljárási kérdéseit, és nem pedig
korlátjait határozhatják meg. Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint
"a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az
alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen „anyajoga” többféle
szabadságjognak, az úgynevezett „kommunikációs” alapjogoknak. Ebből eredő
külön nevesített jogok a szólás- és sajtószabadság, amely utóbbi felöli valamennyi
médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk
megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási
szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága, és a művészeti
alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága, és a
tudományos ismeretek tanításának szabadsága. A véleménynyilvánítás
szabadságához kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a
gyülekezési jog. Történelmi tapasztalat, hogy
mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet
szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az
emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények
a nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak, és
az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az
eszmék, nézetek, a szavak kifejtése a még oly népszerűtlen vagy sajátos
elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven
társadalom létezésének alapfeltétele. A véleménynyilvánítási szabadság
alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító
személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad
alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhető érdekét is figyelembe
vegyék. Az Alkotmánybíróság álláspontjának kialakításánál többek között
figyelembe vette az 1976. 8. törvényi erejű rendelettel kihirdetett Polgári
és Politikai Jogok Egyezségokmányában rögzítetteket, melyben foglaltak
szerint a véleménynyilvánítás bizonyos korlátozásoknak vethet alá, ezek
azonban csak olyanok lehetnek, amelyet a törvény kifejezetten megállapít, és
amelyek mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg az
állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme
érdekében szükségesek" [30/1992. (V. 26. AB. határozat]. A véleménynyilvánítás
szabadságának korlátja a tanulói oldalról az emberi méltóság tiszteletben
tartása. Ennek a kérdésnek a házirendben történő szabályozása nehezen oldható
meg. Az emberi méltósághoz kapcsolódó számos, korábban ismertetett
alkotmányos jog érvényesülése azt kívánja meg, hogy a tanuló minden olyan
esetben, amikor él a véleménynyilvánítás jogával, tartózkodjon az olyan
értékítéletek kinyilvánításától, az olyan kifejezések használatától, amely
alkalmas arra, hogy más tanulótársának az iskolában, kollégiumban dolgozóknak
vagy bárki másnak megsértse az emberi méltóságát. E korlátozás pontos és jó
szabályozására a házirendek nem vállalkozhatnak. Indokolt azonban mindenképpen
meghatározni azt az eljárási rendet, amelynek keretei között a
véleménynyilvánítás jogával élhet a tanuló. A véleménynyilvánítás
kapcsolódhat minden olyan kérdéshez, amely összefügg az iskola, illetve a
kollégiumi életével, de kiterjed minden olyan kérdésre, amely adott esetben a
kollégiumon, illetve az iskola falain kívül történik. Azt, hogy milyen időben
és milyen módon nyilváníthat a tanuló véleményt, azért indokolt rendezni,
mert szükségképpen védelmet kell hogy élvezzen a többi tanuló művelődéshez
való joga, az az érdek, hogy az iskolai nevelő és oktató munka
zavartalanságát biztosítani lehessen. Természetszerűen a véleménynyilvánítás
szabadsága kapcsolatban áll az iskola és a kollégium pedagógiai
tevékenységével, hiszen a vélemény kapcsolódhat egy adott tanítási óra
munkájához is. A véleménynyilvánítás, a tájékoztatás joga, a javaslattétel
jogosultsága szorosan egymáshoz kapcsolódó jogok. Ezért a házirendben is
egységesen kell kezelni ezeket a kérdéseket. A tájékozódásból következik a
véleménynyilvánítás sok esetben ehhez kapcsolódóan a javaslattétel, amelyhez
fűződik az érdemi válaszhoz való jog. A házirendben ennek a folyamatnak
menetét, egymáshoz való kapcsolódását kell megfelelő módon rendezni. A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1)
bekezdésének (8) pontja meghatározza, hogy mi tekinthető érdemi válasznak:
amelyből megállapítható a megkérdezett, illetve az intézkedésre jogosult
személy, szervezet véleménye, döntése, valamint annak indokai. Az önazonossághoz való jog A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének h/ pontja szerint a tanuló joga, hogy vallási,
világnézeti vagy más meggyőződését nemzeti vagy etnikai önazonosságát
tiszteletben tartsák, és azt kifejezésre jutassa, feltéve, hogy a jogának
gyakorlása nem ütközik jogszabályba, nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem
korlátozza a társai tanuláshoz való jogának gyakorlását. Az iskolai és a kollégiumi munka
szervezése nem azonosítható az iskolába, illetve kollégiumba felvett tanulók
jogaival és kötelezettségeivel. Míg a közoktatásról szóló törvény az állami
és a helyi önkormányzati fenntartású iskolák és kollégiumok működésével
kapcsolatosan szigorú követelményeket állapít meg - nem kötődhet egyetlen
valláshoz vagy világnézethez sem - addig a tanulók esetében ilyen korlátozás
a közoktatásról szóló törvényben nem található. Éppen ellenkezőleg mindaddig,
amíg a joga, illetve e jog gyakorlása nem ütközik a közoktatásról szóló
törvényben meghatározott korlátozásba, a tanulót nem lehet eltiltani attól,
hogy az ismertetett jogával éljen. E kérdések iskolai, kollégiumi
értelmezésénél, illetve az ismertetett jogok gyakorlásánál nem hagyhatók
figyelmen kívül a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alkotmányos
rendelkezések, a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A. §-ának (1) bekezdése
szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy
számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés,
nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallási, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni és születési vagy egyéb helyzet
szerinti különbség nélkül. Ugyancsak figyelembe kell venni az egyenlő
bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló rendelkezéseket, amelyek
ugyancsak tiltják a hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Az iskolai és a kollégiumi
házirendek e kérdéskör szabályozásánál általános kötelezettségként
állapíthatják meg minden tanuló részére, hogy az említett területeken
kötelesek társaik jogainak érvényesülését tiszteletben tartani. Tiltást rendelhet
el minden e jog gyakorlásával összefüggő kirekesztő tanulói magatartással
szemben. Ugyanakkor a jog gyakorlásának kereteit is meghatározhatja a
közoktatásról szóló törvényben ismertetett korlátok között. Így például a
tanuló egyéni jogának gyakorlása nem korlátozhatja a tanítási órák
megtartását, a tanítási órák megszervezését. Természetszerűen a különböző
kötelező és nem kötelező foglalkozásokon a különböző nézetek és meggyőződések
napvilágra kerülhetnek, hiszen ez összefügg a véleménynyilvánítás szabadságának
kérdésével, azonban ezeknek a véleményeknek az elfogadása nem kényszeríthető
rá azokra, akik azzal nem értenek egyet. Az iskola és a kollégium nem
korlátozhatja a különböző vallási, világnézeti meggyőződés külső megjelenési formáját
mindaddig, ameddig az nem ütközik a többi tanuló hasonló jogosítványaival,
illetőleg nem veszélyezteti a közoktatásról szóló törvényben meghatározott
más jogok érvényesülését. Így például a meghatározott vallás vagy világnézet
elfogadását jelképező ékszerek vagy ruhadarabok viselése alkotmányos jog. Nem
tekinthető azonban annak, ha ezeknek a jelvényeknek az osztályteremben
történő elhelyezésére kerül sor egy önkormányzati iskolában vagy
kollégiumban. Ez az alkotmányos jog szoros
kapcsolatban áll a családi élethez és a magánélethez való joggal, az
önrendelkezés jogával indokolt e kérdéseket együttesen kezelni a házirend
megalkotásakor. Levelezéshez, lakhatáshoz való jog A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a tanuló joga, hogy a levelezéshez,
továbbá kollégiumban a lakáshoz való jogát tiszteletben tartsák, feltéve,
hogy e jogának gyakorlása nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza
társai tanuláshoz való jogának gyakorlását. Az iskolai és a kollégiumi házirendek
a levelezéshez való jog gyakorlásával kapcsolatosan megállapíthatnak
korlátozásokat a tanórai foglalkozások védelme érdekében. Mindenképpen
indokolt azonban, hogy az iskolák és a kollégiumok. A levelezéshez való jog,
illetőleg az azzal összefüggő korlátozások megsértése esetén tiszteletben
tartsák a tanuló személyiségi jogait és információs önrendelkezési jogát.
Ebből az következik, hogy a pedagógus a tanulótól elvett leveleket nem
ismertetheti a nyilvánosság előtt, sőt a pedagógus sem ismerheti meg annak
tartalmát. Ezeknek a jogoknak a helyi szintű
szabályozásánál figyelembe kell venni az emberi méltóság érvényesülésével, a
magánélethez való jog érvényesülésével kapcsolatos elvárásokat. A vendégtanulói jogviszony A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének j) pontja szerint a tanuló joga, hogy jogszabályban
meghatározottak szerint vendégtanulói jogviszonyt létesítsen. A
nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 19. §-a
határozza meg a vendégtanulói jogviszony létesítésével kapcsolatos eljárási
kérdéseket. - A tanuló kérelmére engedélyezhető, hogy az iskolában oktatottaktól
eltérő irányú ismeretek megszerzése, illetőleg nyelvtanulás céljából másik
iskolában elméleti tanítási órákon, illetőleg gyakorlati foglalkozáson vegyen
részt. -
Ha az iskola nem vesz részt kisebbségi oktatásban, a tanuló, kiskorú tanuló
esetén a szülő, attól az évtől kezdődően, amelyben a tanuló a tizenegyedik
életévét elérte, a szülő és a tanuló közös kérelmére engedélyezni kell, hogy
a tanuló a közoktatási törvény 86. §-ának (5) bekezdésében meghatározott
kiegészítő kisebbségi oktatásban vegyen részt. -
Ha a tanuló tartós gyógykezelése az iskolába járást nem teszi lehetővé,
tanulmányait - tanulói jogviszonyának fenntartása mellett - egészségügyi
intézményben vagy a gyógykezelést is biztosító nevelési-oktatási intézményben
folytathatja. -
Az alapfokú művészetoktatási intézmény tanulója az előírt követelményt - az
iskolák közötti megállapodás alapján - a másik alapfokú művészetoktatási intézményben
is elsajátíthatja. Az iskola a vendégtanulói
jogviszony létesítési jogát a tanulónak nem korlátozhatja. Az iskolai
házirend meghatározhatja azonban, hogy hova és milyen módon lehet a
vendégtanulói jogviszony létesítésével összefüggő engedélyt benyújtani a
tanulónak. Az iskolának segítséget is kell nyújtania a tanulóknak ahhoz, hogy
vendégtanulói jogviszonyt létesítsenek, amennyiben erre a sikeres tanulmányi
munka érdekében szükség van. Ilyen indok lehet a nyelvtanulás lehetőségeinek
bővítése, az emelt szintű érettségi vizsgára történő felkészülés. Az iskolai
házirendnek kell rendeznie a várható igények felmérésével összefüggő eljárási
kérdéseket. A vendégtanulói jogviszony lehetőségének az igénybevétele
befolyásolhatja az iskolai munka tervezését is, hiszen a tanuló nem lehet két
helyen egy időben. Ezért célszerű, hogy az érintett iskolák egymással is
megállapodást kössenek, ha a tanulóik nagyobb számban, kölcsönösen igénybe
veszik az iskolai szolgáltatásokat. A tantárgy választás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének k) pontja szerint a tanuló joga, hogy tanulmányai során
a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott
keretek között megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint
ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust. E választási jog gyakorlásának
számos pedagógiai összetevője van, mely kérdések rendezése nem tartozik a
házirend szabályozási körébe. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről
és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelt 9. §-a szerint az
iskola igazgatója minden év április 15-ig elkészíti és közzéteszi a
tájékoztatót azokról a tantárgyakról, amelyekből a tanuló tantárgyat
választhat. Az iskolai házirend a tanulói
választással kapcsolatos eljárási kérdéseket rendezheti, például azt, hogy
hol és milyen formában kaphat a tanuló részletes tájékoztatást, továbbá, hogy
jelentkezését hol és milyen formában közölheti az iskolában. A pedagógus
megválasztásának joga összefügg a foglalkoztatás és a pedagógusok
tevékenységének értékelése kérdéskörével is. A házirendben azt az eljárási
rendet kell meghatározni, amelynek megtartásával a pedagógusok
megválasztásával összefüggő tanulói jog gyakorolható. Így például, ha adott tantárgyból
különböző követelmények szerint folyik a felkészítés, a tanulónak
meghatározott eljárási rend szerint választását közölnie kell az iskolával.
Rendezni kell azt a kérdést is, változtathat-e a tanuló a korábbi döntésén,
vagy nem változtathat. E kérdéskör szabályozásánál
figyelembe kell venni a személyiség szabad kibontakoztatásának jogát, az
önrendelkezés jogát, a véleménynyilvánítás jogát, a tantárgyválasztás jogát,
a tájékozódáshoz való jogot. Az eljárás indítás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének l) pontja szerint a tanuló joga, hogy jogai megsértése
esetén jogszabályban meghatározottak szerint eljárást indítson, továbbá
igénybe vegye a nyilvánosságot. A tanuló a közoktatásról szóló
törvény 83. §-a alapján gyakorolhatja jogorvoslati jogát az iskola, illetve a
kollégium által hozott döntésekkel, intézkedésekkel összefüggésben,
illetőleg, ha ügyében az iskola, a kollégium a várt döntést, intézkedést nem
hozza meg. Az iskolai és a kollégiumi házirendeknek e kérdésben a szükséges
eljárási kérdéseket lehet szabályoznia. Ezek az eljárási kérdések nem
korlátozhatják azonban a jogorvoslati jog érvényesülését. A különböző
kérelmek benyújtása nincsen alakszerűséghez kötve. Az iskola és a kollégium
azonban a házirendjében előzetes egyeztetési lehetőséget biztosíthat a
szülőknek, a tanulóknak, amellyel megelőzhető a jogorvoslati eljárás
megindítása. Az iskola és a kollégium jegyzőkönyvbe foglalja a szülői és a
tanulói jogorvoslati kérelmet, ha az előzetes egyeztetés nem vezetett eredményre.
Az a jog összefügg a tájékozódás
jogával, azzal a joggal, hogy az iskola és kollégium köteles a tanuló részére
a joga érvényesítéséhez szükséges tájékoztatást megadni. A házirendben
szabályozható az a kérdés, milyen módon ismeriheti meg a jogai érvényesítéséhez
szükséges jogszabályokat a tanuló, illetve a képviseletében eljáró szülő. Részvétel a döntéshozatali
tevékenységben A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének m) pontja alapján a tanuló személyesen vagy képviselői útján
jogszabályban meghatározottak szerint részt vesz az érdekeit érintő döntések
meghozatalában, a nevelési-oktatás intézmény irányításában. A közoktatásról szóló törvénynek
az iskolaszékre, a diákönkormányzatra, a tanulók közösségeire vonatkozó
rendelkezései világossá teszik, hogy az e jogosítványok gyakorlására milyen
körben és milyen módon van lehetőség. A jogszabályokra történő utalás
lehetőséget biztosít arra, hogy más törvény, kormányrendelet, miniszteri
rendelet is szabályozzon e területen. A házirendekben kell meghatározni
azt az eljárást, amelyek alapján a tanulók tudomást szerezhetnek arról,
milyen kérdésekben tart igényt véleményükre, javaslataikra az iskola és a
kollégium. A házirend lehetőséget biztosíthat a közvetlen és a közvetett
tanulói közreműködésre minden, a tanulókat érintő kérdésben. Ennek a
legváltozatosabb formáit alakíthatja ki. Az irányításban való közreműködés jó
lehetőséget biztosít a "diákélet" ellenőrzésében való részvételre,
a dohányzásra, az italozásra, a kábítószerezésre vonatkozó tilalmak
megtartásának figyelemmel kisérésére. Ezt a kérdést indokolt a
tájékozódás, a véleménynyilvánítás, a javaslattétel jogával együttesen
szabályozni A magántanuló A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének n) pontja alapján a tanuló joga, hogy magántanuló
legyen, illetőleg hogy kérje a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli
felmentést. A közoktatásról szóló törvény 7.
§-a (1) bekezdése alapján a szülő dönti el, hogy gyermeke a
tankötelezettségének iskolába járással vagy magántanulóként tesz eleget. Az
iskola házirendjében a kérelem benyújtásával kapcsolatosan lehet indokolt a
szabályozás. A magántanuló az iskolával tanulói jogviszonyban áll, azonban
kérheti a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését. A felmentés
szólhat valamennyi tanórára, vagy annak egy részére. A nevelési-oktatási
intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 23. §-ának (2) bekezdése
alapján, ha a tanuló a szülő döntése alapján teljesíti a tanulmányait
magántanulóként, felkészítéséről a szülő gondoskodik, illetőleg a tanuló
egyénileg készül fel. Az iskola igazgatója azonban köteles tájékoztatni a
tanulót, illetve a szülőt a magántanuló jogairól és kötelességeiről. A
magántanulót ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többi tanulót. Indokolt
ezért, hogy a házirend kitérjen a magántanulói jogokra, illetőleg arra a
kérdésre, hogy a magántanuló milyen módon élhet a tanulói jogviszonyával
összefüggő jogosítványaival (igénybe veheti a tanulószobát, bejárhat az
iskolai könyvtárba, részt vehet az iskolai étkezésben). A házirendben
indokolt szabályozni e jogokat és kötelességeket, ily módon annak átadása az
megfelelő tájékoztatást biztosít az érdekeltek részére. Abban a kérdésben,
hogy gyermeke milyen módon végzi a tanulmányait, a szülő jogosult dönteni. Az
iskola igazgatója a szülői döntést nem vizsgálhatja felül. Köteles azonban
mérlegelni, hogy a tanulmányok folytatása eredményes lehet-e ebben a
formában. A közoktatásról szóló törvény -
7. §-ának (1) bekezdése szerint a tankötelezettség - a szülő választása
alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető. -
7. §-ának (2) bekezdése alapján, ha az iskola igazgatója vagy a gyámhatóság,
illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos,
hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így
elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről
értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint
illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző dönt arról, hogy a tanuló milyen
módon teljesítse tankötelezettségét. Hátrányos helyzetű tanuló esetén az
iskola igazgatójának a döntéséhez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat
véleményét. Természetesen a tankötelezettség teljesítése után is lehet
magántanulóként folytatni a tanulmányokat. Az iskola azonban nem
alkalmazhatja ezt a lehetőséget fegyelmező eszközként. Nem javasolhatja a
szülőnek, hogy gyermekét "vigye haza", legyen magántanuló, mert sok
a probléma vele az iskolában. Nem
csak a magántanulót lehet felmenteni a tanítási órák látogatása alól. A
közoktatásról szóló törvény 71. §-ának (2) bekezdése alapján az igazgató - a
gyakorlati képzés kivételével - a tanulót kérelmére - részben vagy egészben -
felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól,
ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos
helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a
készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete
indokolttá teszi. A
magántanuló, illetve a tanítási óra látogatása alól felmentett tanuló
tudásának méréséről az iskolának gondoskodnia kell. Erről a kérdésről az
iskola pedagógiai programjában kell rendelkezni. A nevelési-oktatási
intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 21. §-át kell figyelembe
venni a helyi szintű szabályozásnál: -
A tanuló osztályzatait évközi teljesítménye és érdemjegyei vagy az osztályozó
vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán nyújtott teljesítménye
alapján kell megállapítani. A tanulmányok alatti vizsgát iskolában - illetve
e rendeletben meghatározottak szerint - független vizsgabizottság előtt lehet
tenni. -
A félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához a tanulónak osztályozó
vizsgát kell tennie, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való
részvétele alól, engedélyezték, hogy egy vagy több tantárgy tanulmányi
követelményének egy tanévben, illetve az előírtnál rövidebb idő alatt tegyen
eleget. -
A tanuló beszámoltatására, az ismeretek számonkérésének formáira az előző
bekezdésekben foglaltakat azokon az évfolyamokon kell alkalmazni, amelyeken a
helyi tanterv bevezetése még nem történt meg. A
házirendben lehet szabályozni azt, hogy milyen módon tájékozódhat a tanuló az
iskola elvárásairól, mikor vannak a vizsgaidőszakok, milyen módon lehet
azokra jelentkezni. A
tanulás alóli mentesítés azt jelent, hogy a tanulónak a tudásáról sem kell
számot adnia. A
közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése alapján -
a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási,
magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott
munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a
nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - a gyakorlati képzés
kivételével - az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az
értékelés és a minősítés alól. -
Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés
és minősítés alól, az iskola - a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (7)
bekezdésében, valamint (11) bekezdésének c) pontjában meghatározott időkeret
terhére - egyéni foglalkozást szervez részére. -
Az egyéni foglalkozás keretében - egyéni fejlesztési terv alapján - segíti a
tanuló felzárkóztatását a többiekhez. Az alapműveltségi vizsgán és az
érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló - a
vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint - másik tantárgyat választhat. A
tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán,
a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az
érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési
időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során
alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség
esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló
írásbeli beszámolóval történő felváltását. A házirendnek tájékoztató feladata
van ezen a területen. Ismertetni kell a szülővel a választás lehetőségét,
továbbá azt, hogy milyen módon és milyen formában gyakorolhatja a jogait. A független vizsgabizottság előtti
beszámolás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének o) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérelmére
jogszabályban meghatározott eljárás szerint független vizsgabizottság előtt
adjon számot tudásáról. A közoktatásról szóló törvény 83.
§-ának (2) bekezdése szerint a tanuló, a szülő, az óvoda, az iskola, a
kollégium döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztása ellen
- a közléstől, ennek hiányában a tudomására jutásától számított tizenöt napon
belül - a gyermek, tanuló érdekében eljárást indíthat, kivéve a magatartás, a
szorgalom, valamint a tanulmányok értékelését és minősítését. Eljárás
indítható a magatartás, szorgalom és a tanulmányok minősítése ellen is, ha a
minősítés nem az iskola által alkalmazott helyi tantervben meghatározottak
alapján történt, illetve a minősítéssel összefüggő eljárás jogszabályba vagy
a tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekbe ütközik. Az elsajátított
ismeretekből történő beszámoltatás sok szubjektív elemet tartalmaz. A
meghozott döntés felülvizsgálata, megtámadása nem vezethet eredményre, mivel
az adott pillanat rekonstruálására, a mérlegelés felülvizsgálatára nincsen
lehetőség. A független vizsgabizottság igénybevételének lehetősége ahhoz
nyújt módot a szülő, illetve a tanuló részére, hogy az iskolán kívül méresse
meg tudását. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri
rendelet 22. §-a szerint -
a független vizsgabizottság előtt letehető tanulmányok alatti vizsgát az
Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, szakmai-elméleti és
szakmai-gyakorlati vizsgatantárgyak esetén pedig a szakképesítésért felelős
miniszter által kijelölt intézmény szervezi, -
a tanuló - kiskorú tanuló szülője aláírásával - a félév, illetve a szorgalmi
idő utolsó napját megelőző harmincadik napig, a 20. § (6) bekezdésében
meghatározott esetben az engedély megadását követő három napon belül
jelentheti be, ha osztályzatának megállapítása céljából független
vizsgabizottság előtt kíván számot adni tudásáról. A bejelentésben meg kell
jelölni, hogy milyen tantárgyból kíván vizsgát tenni. Az iskola igazgatója a
bejelentést öt napon belül továbbítja a vizsgáztatásra kijelölt intézménynek,
amelyik az első félév, illetve a szorgalmi idő utolsó hetében szervezi meg a
vizsgát, -
a tanuló - kiskorú tanuló esetén a szülő aláírásával - a bizonyítvány
átvételét követő tizenöt napon belül kérheti, hogy javítóvizsgát független
vizsgabizottság előtt tehessen. A házirend szabályozási körébe
tartozik, hogy a tanuló milyen módon kaphat információt ahhoz, hogy e jogával
a gyakorlatban élni tudjon, hol, mikor és milyen formában kell benyújtani
kérelmét. Az iskola a szabályozással
nem gördíthet akadályt a tanuló elé, nem nehezítheti meg a független
vizsgabizottság igénybevételét. Az iskolaváltás joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének p/ pontja alapján a tanuló joga, hogy kérje az átvételét
másik, azonos vagy más típusú nevelési-oktatási intézménybe. A közoktatásról szóló törvény 26.
§-ának (6) bekezdése, 27. §-ának (6) bekezdése, 28. §-ának (7) bekezdése, 29.
§-ának (7) bekezdése szabályozza, hogy az iskola milyen módon teljesítheti az
átvétellel összefüggő kérdéseket. Az átvétel jelentkezés alapján történik,
mellyel kapcsolatos pedagógiai követelmények meghatározása nem a házirend,
hanem a pedagógiai program része. A közoktatásról szóló törvény 46. §-ának
(1) bekezdése szerint az iskola helyi tantervének kell biztosítania az
iskolaváltást, a tanuló átvételét, szükség esetén különbözeti vizsgával vagy
évfolyamismétléssel. Az átvétel nem azonos a felvétellel. Átvételre csak a
tanulói jogviszony fennállása alatt van lehetőség. Az átvétellel megszűnik az
eredeti tanulói jogviszony, és helyébe lép az új. Ha a tanuló befejezte az
iskolai tanulmányait, akkor újat kell létesítenie, ami felvételi eljárás
keretében valósítható meg. A házirend szabályozási körébe a
tanulói tájékoztatás, az ismeretek megszerzésének lehetősége, a szükséges
információhoz való hozzájutás szabályozása tartozik. A nevelési-oktatási
intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 18. §-a határozza meg a
tanulói átvétellel összefüggő eljárási kérdéseket, továbbá azt, hogy az
átvételi kérelemhez milyen iratokat kell bemutatni. A házirendben lehet
meghatározni e kérelmek benyújtásának pontos helyét, valamint a kérelmek
átvételével összefüggő helyi szabályokat. Abban az esetben, ha az iskolák
közötti együttműködés segíti a tanulói pályaválasztást, az iskolaváltást,
indokolt, hogy erről a kérdésről az iskolai házirend tartalmazzon
rendelkezést. A tanulmányok folytatásához való
jog a tankötelezettség ideje alatt A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének r) pontja szerint a tanuló joga, hogy különbözeti vizsga
vagy évfolyamismétlés nélkül, folytathassa tanulmányait akkor is, ha az
állandó lakóhelyén nem működik olyan iskola, amelyben a tankötelezettségéig
biztosított az iskolai nevelés és oktatás. - A közoktatásról szóló törvény
46. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az általános iskola kevesebb mint nyolc
évfolyammal működik, helyi tantervének összhangban kell állnia annak az
iskolának a helyi tantervével, amelyikben az utolsó évfolyamának befejezését
követően a tanulók, mint kötelező felvételt biztosító iskolában folytathatják
tanulmányaikat. - A közoktatásról szóló törvény
25. §-ának (7) bekezdése alapján is, ha a helyi önkormányzat által
fenntartott általános iskola kevesebb mint nyolc évfolyammal működik,
megállapodást kell kötnie a kötelező felvételt biztosító iskolával, amelyben
rendezniük kell az együttműködés kérdéseit. - A közoktatásról szóló törvény
87. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megyei önkormányzatnak a
kötelessége, hogy gondoskodjon azokról a tanulókról, akik az általános
iskolát követően nem tudnak továbbtanulni, mivel lakóhelyükön nem működik a
tankötelezettség végéig iskola. - Az eljárási kérdéseket a
mindenkori tanévben kiadott, a tanév rendjét szabályozó miniszteri rendelet
határozza meg. A házirendben annak a kérdésnek a
szabályozására van szükség, hogy a tanulók milyen módon juthatnak hozzá a
továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadáshoz, kihez fordulhatnak információ
kéréshez annak érdekében, hogy kellő időben fel tudjanak készülni az
iskolaválasztásra. E kérdéskörben az iskolai házirendnek tájékoztatási
kötelezettségei is vannak. Arról kell a tanulót és a szülőt tájékoztatni,
hogy milyen választási lehetőségük van. A házirendben a tanulókat kötelezően
fogadó iskolának meg kell jelennie. A diákképviselet joga A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének s) pontja alapján a tanuló joga, hogy választó és
választható legyen a diákképviseletbe. A közoktatásról szóló törvény
62-63 §-a szerint: - Az iskola, a kollégium tanulói közös
tevékenységük megszervezésére - a házirendben meghatározottak szerint -
diákköröket hozhatnak létre. -
A tanulóközösségek döntési jogkört gyakorolnak - a nevelőtestület véleménye
meghallgatásával - saját közösségi életük tervezésében, szervezésében, valamint
tisztségviselőik megválasztásában, és jogosultak képviseltetni magukat a
diákönkormányzatban. -
A tanulók, a tanulóközösségek és a diákkörök a tanulók érdekeinek
képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat
tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. A
diákönkormányzat munkáját a tanulók által felkért nagykorú személy segíti,
aki - a diákönkormányzat megbízása alapján - eljárhat a diákönkormányzat
képviseletében is. Ez
a tanulói jog szorosan kapcsolódik az intézményi irányításban való részvétel
jogához. A házirend feladata annak rendezése, hogy milyen feladatok
ellátásához kell biztosítani a képviseletet. A házirend tartalmazhat eljárási
kérdéseket is a különböző választások megszervezéséhez, kivéve, ha a választás
a diákközösségekkel, diákönkormányzatokkal függ össze. Nem tartalmazhat a
házirend korlátozó vagy kizáró rendelkezéseket a választás és válaszhatóság
körében. Az érdekképviselethez való jog A
közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdése s) pontja szerint a tanuló
joga, hogy a diákönkormányzathoz forduljon érdekképviseletért, illetve a
törvényben meghatározottak szerint kérje az őt ért sérelem orvoslását. A diákönkormányzat működésével
összefüggésben a házirendnek nincs szabályozási jogosítványa, hiszen a
közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (3) bekezdése alapján saját maga dönt
a működéséről. A diákönkormányzatnak kell szabályoznia, hogy milyen formában
"fordulhat hozzá" segítségért a tanuló. Az iskolai házirendnek nem lehet
olyan előírása, amely bármilyen módon nehezítené vagy gátolná a tanulót
abban, hogy a diákönkormányzat segítségét kérje. A házirend azonban
előírhatja, hogy amennyiben az érdekképviseletet a diákönkormányzat látja el,
milyen módon kell azt egy adott ügynél bejelenteni, illetve milyen módon kell
igazolni a képviseleti jogot. Így például, ha a tanulói fegyelmi ügyben a
diákönkormányzat látja el az érdekképviseletét a tanulónak, az iskolának
erről tudomást kell szereznie, azért, hogy értesíteni tudják a
diákönkormányzat részéről eljáró személyt. A sérelem orvoslásához való jog
szoros kapcsolatban áll azokkal az eljárási kérdésekkel, amelyeket a
közoktatásról szóló törvény 83-84. §-ai tartalmaznak. Az iskolai és a
kollégiumi házirendeknek segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a tanulók
megfelelő ismeret birtokában tudják gyakorolni a jogorvoslathoz való jogukat.
Indokolt az is, hogy a házirendek kiépítsenek olyan egyeztető fórumokat,
amelyekkel a vélt vagy valós érdeksérelmek feltárhatók, orvosolhatók anélkül,
hogy formálisan meg kellene indítani a jogorvoslati eljárást. A szociális alapú támogatáshoz
való jog A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének u) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérelemre,
indokolt esetben szociális ösztöndíjban, illetve szociális támogatásban
részesüljön. Ennek a kérdésnek a rendezése
akkor tartozik az iskolai, illetve a kollégiumi házirend szabályozási körébe,
ha olyan juttatásokat kell meghatározni, amelyek igénybevételéről jogszabály
nem rendelkezik. A jogszabály alapján járó juttatások kérdésében akkor van
szabályozási lehetőség, ha arra a jogszabály lehetőséget nyújt. Az iskola és
a kollégium költségvetésének terhére alapíthat ösztöndíjat és más támogatási
rendszert, amellyel kapcsolatosan minden kérdést rendezni kell. A szabályozásnak
egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Ki kell terjednie a juttatás céljára,
a juttatáshoz való hozzájutás feltételeire, a benyújtott kérelmek elbírálási
szempontjaira és az elbírálással összefüggő eljárásokra. A szabályozás
pontossága azért indokolt, mivel az iskola és a kollégium döntése ellen akkor
is jogorvoslatnak van helye, ha a döntés a házirendre épül. A tanulói kötelezettségek
megjelenése a házirendben A közoktatásról szóló törvény 12. §-a
határozza meg azokat a legfontosabb kötelezettségeket, amelyek együtt járnak
a tanulói jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági jogviszonnyal. A
tanulói kötelezettségek szabályozása szorosan kapcsolódik a tanulói jogokhoz,
továbbá ahhoz az elvhez, hogy a tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági
jogviszonnyal összefüggő jogok és kötelezettségek alanya a tanuló. A tanulói
jogviszonyból, kollégiumi tagsági jogviszonyból származó kötelezettségeket a
tanulónak kell teljesítenie, ugyanakkor a tankötelezettséggel kapcsolatos
tanulói kötelezettségek elmulasztása miatt a szülő is felelősségre vonható. A
tanulói jogviszonnyal és a kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő
kötelezettségek teljesítése a tanulótól számon kérhető, hiszen a
közoktatásról szóló törvény 76. §-a alapján fegyelmi eljárás indítható, és
fegyelmi büntetés szabható ki azzal a tanulóval szemben, aki a
kötelezettségeit vétkesen és súlyosan megszegi. Ezért bír jelentőséggel az a
szabályozás, amelyik az 1993. évi módosulással épült be a közoktatásról szóló
törvény 12. §-ának (1) bekezdésébe: a tanuló kötelessége, hogy megtartsa az
iskolai, kollégiumi szervezeti és működési szabályzatban, továbbá a
házirendben foglaltakat. A házirend szabályozási köre e
területen is korlátozott. Nem írhat elő az iskola, illetve a kollégium olyan
magatartási szabályt a tanuló részére, amelynek nincs jogszabályi alapja. A
közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése egyértelművé teszi, hogy
a jogszabályban meghatározott tanulói kötelezettségek végrehajtásának
szabályozására van felhatalmazása az iskolának, illetve a kollégiumnak. Közreműködés az iskola, illetve a
kollégium "rendben tartásában" A közoktatásról szóló törvény 12.
§-a (1) bekezdésének c/ pontja szerint a tanuló kötelessége, hogy a
házirendben meghatározottak szerint közreműködjön saját környezetének és az
általa alkalmazott eszközöknek a rendben tartásában, a tanítási órák,
kollégiumi foglalkozások, rendezvények előkészítésében, lezárásában. A házirendben kell pontosan
meghatározni, hogy melyek azok a feladatok, amelyek ellátásában a tanuló
adott esetben köteles közreműködni. Ez a közreműködés a tanulói jogviszonyból
eredő kapcsolat része, ily módon nem irányulhat huzamos munkavégzésre, nem
veheti át az iskolában és a kollégiumban foglalkoztatottak feladatkörét.
Olyan tevékenység megvalósítására irányulhat, amely speciális jellege folytán
kapcsolódik az iskola, illetve a kollégium pedagógiai tevékenységéhez, a
különböző tanórai és tanórán kívüli foglalkozások előkészítéséhez,
befejezéséhez. A házirendben történő szabályozásnál figyelembe kell venni az
adott iskolába járó tanulók életkorát és fejlettségét. Az iskola, illetve a
kollégium elvárásainak minden esetben a feladatellátásban közreműködő tanulók
teljesítő képességét is számba kell vennie. A tanuló nem önálló
feladatellátásra köteles, tevékenységét pedagógus felügyelete, szükség esetén
irányítása mellett láthatja el. A tanulói közreműködés során különös
figyelmet kell fordítani a gyermek- és tanulóbalesetek megelőzésére, a
veszélyhelyzetek kialakulásának minimálisra való csökkentésére, ezért a
tanuló nem kötelezhető olyan feladat ellátására, amely szakértelmet,
különleges felkészültséget, védő-óvó intézkedések megtartását igényli. A
saját környezet és az általa alkalmazott eszközök rendben tartásának
kötelezettsége nem lépheti túl azt a keretet, mint amelyet egy családi
környezetben a gyermeknek fejlettségéhez, életkorához igazodva általában el
kell végeznie. Az iskolában jogos elvárás, hogy minden tanuló tartsa tisztán
azt az asztalt, padot, széket, amelyen részt vesz a tanítási órákon. A
kollégiumban jogos elvárás, hogy a saját fekvőhelyét, szekrényét, és az ahhoz
tartozó környezetet a tanuló kímélje, tisztán tartsa. Nem lehet azonban
elvárás a takarító személyzet tevékenységének átvétele. Az általános gyakorlat szerint a
tanulók közreműködnek a tanítási órák előkészítésében, a szervezési feladatok
ellátásában, az iskolákban kialakult gyakorlat a „hetesi” tevékenység
ellátása, a folyosói felügyeletben való közreműködés. A házirendben kell meghatározni
e megbízások tartalmát és a megbízások teljesítésére történő kiválasztás
rendjét. A tanulói munkarend A közoktatásról szóló törvény 40.
§-ának (7) bekezdése szerint a házirend határozza meg a tanulói munkarendet,
a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások
rendjét. Az iskolában, illetve a
kollégiumban folyó nevelő és oktató tevékenység szükségszerűen kihatással van
a pedagógusok foglalkoztatására. A tanulói munkarend házirendben történő
szabályozása meghatározza, hogy az adott nevelési-oktatási intézményben
milyen módon kell megszervezni a pedagógusok jelenlétét. A tanulói munkarend
meghatározásánál azt kell rögzíteni a házirendben, hogy a tanulóknak milyen
időbeosztás szerint kell teljesíteniük a kötelező, illetve az önként vállalt
feladataikat. A munkarend foglalja magában az intézmények helyiségeinek
használati rendjét is, hiszen a tantermek, szertárak, tornatermek nyitva
tartásának igazodnia kell a tanulói munkarendhez. A tanulói munkarend
meghatározó eleme az oktatás munkarendje, az az időtartam, amely alatt az
iskola helyi tantervében meghatározott tananyag elsajátítása, illetve a
tanulók felkészítése folyik. Abban az esetben, ha az iskolába járó tanulók
felkészítése az oktatás eltérő munkarendje szerint folyik, nyilván a
házirendben azt is meg kell határozni, hogy milyen módon alakul a tanulók
munkarendje a nappali rendszerű iskolai oktatásban, illetőleg a
felnőttoktatásban. A tanulói munkarend meghatározását
befolyásolja az is, hogy a rendelkezésre álló helyiségek, illetőleg a
felkészítésre váró tanulók száma miatt a nevelő és oktató munkát a nap milyen
időszakában szervezik meg: csak délelőtt, délelőtt és délután, vagy délután.
Elképzelhető, hogy a nappali rendszerű iskolai oktatás megszervezésére
délelőtt kerül sor, míg a felnőttoktatásban részt vevők felkészítésére a
délutáni, esetleg az esti időszakban. A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 9. §-a határozza meg a tanítási órák
szervezésére vonatkozó rendelkezéseket. - A miniszteri rendelet alapján az
elméleti tanítási órákat az iskolában reggel nyolc órától tizenkilenc óráig
tartó időszakon belül lehet megszervezni. - A tanítási órákat általában
délelőtt, ha a rendelkezésre álló tanterem kevés délelőtti és délutáni
váltásban szervezheti meg az iskola. - A miniszteri rendelet 10. §-ának
(2) bekezdése a gyakorlati képzésre speciális szabályokat állapít meg arra az
esetre, ha azt nem az iskolában szervezik meg. Ilyenkor a tanuló munkarendje
igazodik a gyakorlati képzést szervező munkarendjéhez. - A miniszteri rendeletnek a
felnőttoktatásra vonatkozó külön rendelkezéseket megállapító 34. §-a alapján
a felnőttoktatásban a tanulói munkarend az általános szabályoktól eltérhet,
tehát nincs akadálya annak, hogy a tanítási órák korábban vagy későbben
kezdődjenek annál, mint ahogy azok a nappali rendszerű iskolai oktatásban
kezdődhetnek. A nyolcórai kezdéstől az iskolai szülő szervezet (közösség) és
az iskolai diákönkormányzat egyetértésével eltérhet az iskola. Ez az eltérés
azonban legfeljebb negyvenöt perc lehet, vagyis ennyi idővel korábban is
megkezdhető az első tanítási óra. Az iskolai házirendben tehát egyértelműen
meg kell határozni, hogy mely időpontban kezdi meg a működést az iskola, nyit
ki a tanulók előtt, melyik az az időszak, amely során tanítási órák
szervezhetők, és melyik az az időszak, amikor a tanulók igénybe vehetik az
iskola helyiségeit. A kollégiumi szabályozásnak ki
kell térnie arra, hogy melyik az az időszak, amelynek keretei között a
kollégiumi foglalkozások megszervezésre kerülnek, és melyik az az időszak,
amikor a kollégium a tanulói felügyeletről gondoskodik. A kollégiumi
házirendből ki kell derülnie a munkaszüneti napok rendjének is. Meg kell
határoznia a kollégiumnak, hogy a tanulók a kollégiumi foglalkozások ideje
alatt és azon kívül milyen helyiségeket vehetnek igénybe, illetőleg milyen
időszakban használhatják a kollégiumhoz tartozó, a szabadidő hasznos
eltöltésének célját szolgáló helyiségeket és más területeket, például az
udvart vagy a sportpályákat. A közoktatásról szóló törvény 10.
§-ának (1) bekezdése szerint a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy
biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai
életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét, pihenőidő, szabadidő, testmozgás
beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával, életkorának és
fejlettségének megfelelően alakítsák ki. E jogok érvényesüléséhez a
közoktatásról szóló törvény számos előírást állapít meg, így többek között a
kötelező testnevelési órák számát, a mindennapos testedzésre, testmozgásra
vonatkozó előírásokat. A házirend keretei között is szükséges azonban
szabályozást alkotni e kérdéskörben. A jogszabályok meghatározzák, hogy
milyen időtartamban és hány tanórai foglalkozást kell biztosítani a tanulók
részére. A szünetek rendjét az iskola házirendjében kell meghatározni. A
iskolai szünetek szabályozásánál a nevelési-oktatási intézmények működéséről
szóló miniszteri rendelet 9. §-ának (3)-(4) bekezdésében foglaltakat kell
meghatározni, amelyek meghatározzák a tanítási órák idejét. Az elméleti
oktatás keretében a tanítási órák ideje általában negyvenöt perc, bár az
iskola ennél rövidebb, illetve hosszabb tanítási órákat is szervezhet. Az
iskolai munkarend tartalmazza a tanítási órák hosszát is, amelyek negyvenöt
percnél lehetnek hosszabbak, de hatvan percet nem haladhatnak meg. Az
alapfokú művészetoktatási intézményben és a művészeti szakképző iskolában az
órák hossza a kilencven percet is elérheti. A házirendnek kell tehát kitérni
arra, hogy milyen időtartamú tanítási órákat szerveznek. A tanítási órákat
szüneteknek kell megszakítani, melyeknek hosszát, időtartamát ugyancsak a
házirend határozza meg. A "tiltott" magatartás A közoktatásról szóló törvény 40.
§-ának (7) bekezdése alapján a kollégium házirendjében kell meghatározni a
kollégiumon kívüli tartózkodás során tiltott magatartást, a kollégiumi
lakhatás ideje alatt. A tanuló a kollégium felügyelete
alatt áll az alatt az időszak alatt, ameddig részére a kollégium elhelyezést,
lakhatást biztosít. A kollégium e kötelezettségének akkor tud eleget tenni,
ha beleszólási joga van abba a kérdésbe, hogy mikor tartózkodhat a
kollégiumon kívül a tanuló, illetőleg a kollégiumon kívüli tartózkodás során
milyen magatartástól kell a tanulónak tartózkodnia. A kollégiumi tanulói
munkarend és a kollégiumi foglalkozások rendje megadja azt a keretet, amelyek
a tanulói felkészüléshez, felkészítéshez szükségesek. A kollégiumi
foglalkozásokon túl biztosított szabadidő eltölthető a kollégiumon kívül is.
Erre az időszakra vonatkozóan kell a házirendnek meghatároznia, hogy mit nem
tehet a tanuló. E korlátozásnak összhangban kell állnia a tanuló életkorával,
a kollégiumi együttélésből eredő elvárásokkal, azokkal az általános
követelményekkel, amelyek a tanulói jogok tiszteletben tartásával hárulnak a
kollégiumra. Így például nem tekinthető jogszerűnek a kollégiumon kívüli
szórakozóhelyek látogatásának általános tilalma. Elfogadható azonban minden
olyan ésszerű korlátozás, amely megjelenik az átlagos családi nevelés körébe.
Nem tekinthető megfelelőnek például a vendéglői látogatás tilalma, az
éttermekből történő kitiltás, a zenés szórakozóhelyek látogatásától való
eltiltás. Nem tekinthető azonban túlzott korlátozásnak a szeszes ital
fogyasztásának tilalma, vagy fiatalkorúak esetében a dohányzás tilalma.
Nagykorúak esetében sem tekinthető túlzott korlátozásnak az a tiltó
rendelkezés, amely korlátozza a szeszesital fogyasztást, hiszen a kiskorúakat
fogadó kollégium esetében az ittas állapotban való jelenlét káros hatással
járhat a kiskorú tanulókra. A házirend szabályozási köre addig
terjed, ameddig a tanuló el nem hagyja a kollégiumot abból a célból, hogy a
felhagy a lakhatás jogával, például hazalátogat. A kollégiumi nevelésbe történő
bekapcsolódás egyik sajátos formája az externátusi elhelyezés. A
közoktatásról szóló törvény 32. §-ának (2) bekezdése alapján externátusi
ellátás annak a tanulónak biztosítható, akinek férőhely hiányában nem tudják
biztosítani a kollégiumi elhelyezést. A kollégiumi felelősség a tanulóért, az
externátusi ellátásban lévő tanulóval szemben is fennáll. A nevelési-oktatási
intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 17. §-ának (7) bekezdése
szerint az externátusi elhelyezés keretében - a lakhatási feltételek
kivételével - a tanuló jogai és kötelességei azonosak a kollégiumba felvett
tanuló jogaival és kötelességével. A lakhatási feltételekről azonban a
tanulónak kell gondoskodnia. E rendelkezésekből következik, hogy a kollégiumi
házirend szabályozása kiterjed az externátusi elhelyezésben lévő tanulóra is.
Természetesen a lakhatással kapcsolatos kérdések kollégiumi házirendben
történő szabályozása nem tekinthető sem jogszerűnek, sem életszerűnek. Miután
a lakhatási feltételekről a tanulónak kell gondoskodnia, a házirendben e
kérdéskörben nem építhető be szabályozás. A lakhatási feltételek gyakorlására
vonatkozó előírások megtartásának számonkérése, például a villanyoltásra
vonatkozó előírások megtartása, gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A kollégiumi hazautazás rendje A kollégiumi házirend keretei között,
a tanulói munkarend szabályozásával összefüggésben meg kell határozni a
hazautazás rendjét is. A kollégium a lakhatási feltételekről a tanítási év
minden napján gondoskodni köteles. A kollégium ennek megfelelően nem
kötelezheti arra a tanulókat, hogy a tanítás nélküli pihenőnapokon, szombaton
és vasárnap, illetve a szorgalmi időben tartott szünetekben haza utazzanak. A
közoktatásról szóló törvény 43. §-ának (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy
a kollégiumi munkarendnek alkalmazkodnia kell azoknak az iskoláknak a
munkarendjéhez, amelyekben a kollégiumi felvételt nyert tanulók folytatják a
tanulmányaikat. A közoktatásról szóló törvény említett bekezdése rendelkezik
arról is, hogy a tanulók hazautazása a tanítási évben nem lehet kötelező. Ily
módon a házirend nem írhatja elő a kollégium elhagyásának kötelezettségét a
tanuló részére a szorgalmi idő első napjától kezdődő és az utolsó napjáig
tartó időszakban. A helyi szintű szabályozásnál figyelembe kell venni a
közoktatásról szóló törvénynek azt a rendelkezését is, miszerint a hazautazás
csak a házirendben meghatározott esetben tiltható meg, azonban a hazautazás
megtiltása nem lehet fegyelmezési eszköz. A hazautazás rendjének
szabályozásánál a kollégium csak olyan tiltó rendelkezést építhet be a házirendbe,
amely szorosan kapcsolódik a kollégium munkarendjéhez. A szülői felügyelet
nem szűnik meg a kollégiumi elhelyezés időszaka alatt sem. Ennek megfelelően
a kollégium önkényesen nem vonhatja ki a szülői felügyelet alól a gyermeket.
Ugyanakkor a kollégiumi felvételi kérelem benyújtása előtt a kollégiumba
történő beíratkozást megelőzően a szülőket és a tanulókat tájékoztatni kell a
kollégiumi házirendben foglaltakról, így arról is, hogy a kollégiumi
munkarenddel összhangban milyen okból és milyen esetben nem utazhat haza a
tanuló. Ilyen ok lehet például, ha az általános munkarenddel összhangban
változik a tanítási napok rendje oly módon, hogy szombaton is részt kell
vennie a tanulónak az iskolai foglalkozásokon. Indokolt lehet a tanulói
hazautazás kizárása minden olyan esetben, amikor a kollégium elhagyása
veszélyhelyzetbe sodorná a tanulót, például a rossz időjárás miatt, vagy a
késő esti időpontra tekintettel. A közoktatásról szóló törvény 53. §-ának (8)
bekezdése egyértelművé teszi a kollégium szabályozási jogosítványát a
hazautazás terén: a kollégium munkarendjét úgy kell meghatározni, hogy a
tanuló elhatározása szerint rendszeresen hazalátogathasson. A hazautazás
tanítási évben - beleértve az évközi szünetek idejét is - nem lehet kötelező. A nevelési-oktatási intézménybe
bevihető dolgokra vonatkozó korlátozás A gyermekek, tanulók által
bevihető dolgok korlátozása A közoktatásról szóló törvény 40.
§-ának (8) bekezdése alapján a házirend előírhatja az óvodába, iskolába,
kollégiumba a gyermekek, tanulók által bevitt dolgok - megőrzőben, öltözőben
- való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A házirend az óvodai
bejáráshoz, illetve a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági jogviszonyból
származó jogok és kötelességek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges
dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha az
előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási
intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. Ez a szabályozási lehetőség
védelmet biztosíthat az intézmények részére. A közoktatásról szóló törvény
77. §-ának (3) bekezdése alapján ugyanis az óvoda, az iskola, a kollégium a
gyermeknek, tanulónak az óvodai elhelyezéssel, tanulói jogviszonnyal,
kollégiumi tagsági jogviszonnyal gyakorlati képzéssel összefüggésben okozott
kárért, vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. E felelősség
alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül
eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a
károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Amennyiben a nevelési-oktatási
intézmény elrendeli például a meghatározott értéktárgyak megőrzőben történő
elhelyezését, és ezt a szülő, illetve a tanuló elmulasztja, a felelősség
átalakul, hiszen a kártérítési kötelezettség csak akkor következik be, ha a
károsult bizonyítani tudja a szándékos károkozás tényét. Az új felhatalmazás
alapján például az iskolának, illetve a kollégiumnak kell eldönteni, hogy
beengedi-e az intézmény falai közé a mobiltelefont. A mobiltelefon beengedése
esetén előírható annak megőrzőben történő elhelyezése, illetőleg a bevitel
bejelentése. A kollégium ebben az esetben is speciális helyzetben van, hiszen
a családi háztól távol lévő tanuló a mobiltelefonon keresztül kétséget
kizáróan könnyebben tud kapcsolatos tartani a családjával, mint anélkül. Ez a
tényleges lehetőség azonban nem zárja ki például a házirendnek olyan jellegű
szabályozását, amely előírja a mobiltelefon zárható, a tanulónál lévő kulcs
alkalmazásával kinyitható szekrényben vagy fiókban történő elhelyezését. A házirend a tanulói jogviszony
teljesítésével kapcsolatos tárgyak esetében is differenciálhat, hiszen az
iskolai írásbeli feladatok esetében megfelelő eszköz a kisebb értéket
képviselő toll is. Nem tekinthető jogszerűtlennek, ha például az iskola
előírja, hogy tilos a bevitele az olyan tollnak, amelynek arany hegye van,
vagy egyébként különleges márkája miatt az átlagosnál jelentősebb értéket
képvisel. Érdemes a nevelési-oktatási intézmények vezetőinek tisztában lenni
azzal is, hogy hasonló korlátozó rendelkezések alkalmazására nyújt
lehetőséget a Munka Törvénykönyve 176. §-ának (2) bekezdése is. A munkáltató
ugyanis előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltőben) való
elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a
munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja,
korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt
szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos
károkozása esetén felel. A munkáltatói felelősség az óvodában, iskolában,
kollégiumban foglalkoztatott személyekre, míg az óvoda, iskola, kollégium
felelőssége a gyermekekkel, tanulókkal szemben áll fenn. A kétféle
szabályozás esetében hasonló felhatalmazást tartalmaznak a törvények. A pedagógusok által a
foglalkozásokra bevihető dolgok
korlátozása A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 7. számú melléklete határozza meg,
melyek azok a kötelező (minimális) eszközök és felszerelések, amelyek
rendelkezésre kell hogy álljanak az óvodai nevelőmunka, az iskolai nevelő- és
oktatómunka, továbbá a kollégiumi nevelőmunka megszervezéséhez. A jegyzék nem
sorolja fel minden esetben, mely eszközök és felszerelések azok, amelyek
megvásárolhatók és bevihetők az óvodákba, iskolákba és kollégiumokba.
Általában a felszerelések és eszközök típusait jelöli meg a jegyzék. A
foglalkozásokon, a tanítási órákon felhasználható eszközök és felszerelések
esetében visszautal az óvodai nevelési programra, az iskolai pedagógiai
programra, a kollégiumi nevelési programra. A pedagógiai tevékenységekhez
alkalmazható eszközök és felszerelések meghatározása ezekben a
dokumentumokban történik. A jegyzék általánosságban utal azonban arra, hogy
az óvodába, iskolába, kollégiumba a szabványoknak megfelelő eszközök és
felszerelések vihetők be. Az óvodai foglalkozásokra,
tanítási órákra, kollégiumi foglalkozásokra bevihető eszközökre vonatkozóan a
házirendben meghatározott védő-óvó előírásokat kell figyelembe venni a
pedagógusoknak. Az óvodákra, iskolákra és kollégiumokra a kötelező eszköz- és
felszerelési jegyzéknek az „egészség- és munkavédelmi eszközök”-re vonatkozó
előírásai írják elő, hogy a pedagógusok a szervezeti és működési
szabályzatban, illetve a házirendben meghatározott védő-óvó előírások
figyelembevételével vihetnek be általuk készített, használt pedagógiai
eszközöket a foglalkozásokra, illetve a tanítási órákra. A szülői jogok és kötelezettségek,
a szülői szervezet közreműködése a döntéshozatalban A közoktatásról szóló törvény
13-14. §-ai határozzák meg a szülői jogokat és a szülői kötelezettségeket.
Annak ellenére, hogy a tanulói jogviszony, illetve a kollégiumi tagsági
jogviszony az iskola és a tanuló, az iskola és a kollégium között jön létre,
gyermekének beíratásával a szülők és az intézmények között is létrejön egy
jogilag nem nevesített kapcsolat, melynek tartalmi kérdéseit a közoktatásról
szóló törvény említett paragrafusai határozzák meg. Az iskola és a kollégium,
valamint a szülő közötti kapcsolattartás kérdéseit nemcsak a jogszabályok,
hanem az intézményi belső szabályzatok is érintik. Erre tekintettel írja elő
a közoktatásról szóló törvény 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja, hogy a
szülőnek jogában áll megismernie a nevelési-oktatási intézmény házirendjét,
és e jog magában foglalja a tájékozódás jogát is, vagyis azt a jogot, hogy a
házirendben foglaltakkal kapcsolatosan részére tájékoztatást adjanak. Csak ez
a tájékozódási jog biztosítja, hogy a szülő a házirendben foglaltakat
megismerje, az abban foglaltakat megtartsa, illetőleg gyermekével
megtartassa. A szülői kötelezettség része az is, hogy elősegítse gyermekének
a közösségbe történő beilleszkedését, az óvoda, iskola, kollégium rendjének,
a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását, ehhez viszont az
szükséges, hogy a szülő megfelelő ismeretekkel rendelkezzen az intézmény
működését meghatározó szabályzatokról. Ilyen ismeretek hiányában nem várható
el, hogy a nevelési-oktatási intézmény részére a szükséges segítséget
megadja. A közoktatásról szóló törvény 59.
§-ának (5) bekezdése alapján az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet
(közösség) a gyermekek, tanulók nagyobb csoportját érintő bármely kérdésben
tájékoztatást kérhet a nevelési-oktatási intézmény vezetőjétől, továbbá az e
körbe tartozó ügyek tárgyalásakor képviselője tanácskozási joggal részt vehet
a nevelőtestület értekezletén. A házirendben kell meghatározni, hogy mit kell
érteni a gyermekek, tanulók nagyobb csoportja alatt. A házirend e
kérdéskörben történő szabályozásánál az ésszerű, még elfogadható, a
mindennapi gyakorlatnak megfelelő szempontokat kell mérlegelni. Hasonló
szabályozás egyébként más jogágban is található, így például a
közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja
szerint az önkormányzat döntése előtt az érintett, megfelelő szintű
szakszervezetekkel véleményezteti a közalkalmazottak nagyobb csoportját
érintő intézkedések tervezetét. Érdemes ezért az intézményi szabályozás előtt
tájékozódni arról, hogy milyen módon oldották meg e kérdés rendezését az
érintett helyi önkormányzatnál. Nem lenne célszerű ezt a határt a
gyermekek, tanulók ötven százalékánál nagyobb létszámnál meghúzni. A
nyelvtani értelmezés alapján el lehet ugyan jutni ehhez a következtetéshez
[az ötvenegy százalékot kitevő csoport nagyobb, mint a negyvenkilenc],
azonban ez a megoldás nehezen egyeztethető össze azzal a nyilvánvaló
jogalkotói szándékkal, hogy a szülői szervezet (közösség) minél szélesebb
körben közre tudjon működni az intézményi döntéshozatali folyamatban. A közoktatásról
szóló törvény értelmező rendelkezéseit megállapító 121. §-ának (6) bekezdése
a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény rendelkezéseit
értelmezi abból a szempontból, hogy a vezetői megbízásnál mely közoktatási
intézményt kell nemzeti, etnikai kisebbségi feladatok ellátásában közreműködő
intézménynek tekinteni. Több feltétel között ahhoz köti ennek fennállását,
hogy a gyermekek, tanulók legalább huszonöt százaléka vegyen részt a nemzeti,
etnikai óvodai nevelésben, illetve nevelésben-oktatásban. Ebből a
szabályozásból kiindulva indokolt, hogy a házirend is hasonló arányt
állapítson meg a gyermekek, tanulók nagyobb csoportjának értelmezésére. E
szabályozás egyébként kihatással van az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi
szék működésére is, mivel a közoktatásról szóló törvény 61. §-ának (5)
bekezdése szerint az érintett szervezetek javaslattevő jogkörrel rendelkeznek
a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi
kérdéskörben, különös tekintettel a nevelési-oktatási intézmény irányítását,
a vezető személyét, az intézmény egészét vagy a tanulók nagyobb csoportját
érintő kérdésekben. Tanulói közösségek működésével
kapcsolatos helyi szabályozás A közoktatásról szóló törvény 62.
§-ának (1) bekezdése szerint a tanulók az iskolában, illetve a kollégiumban
közös tevékenységük megszervezése céljára diákköröket hozhatnak létre a
házirendben meghatározottak szerint. A házirend e körben az eljárási
kérdéseket, továbbá a diákkör létrehozásának feltételeit kell hogy rendezze.
A diákkörök fogalmát a közoktatásról szóló törvény 53. §-ának b) pontja
határozza meg: szakkör, érdeklődési kör, önképző kör, énekkar, művészeti
csoport. A közoktatásról szóló törvény 11.
§-a (1) bekezdésének f/ pontja szerint a tanuló jogosult részt venni a
diákkör munkájában, és jogosult kezdeményezni annak létrehozását, hogy e
kezdeményezésnek milyen formában kell megtörténnie, és hány kezdeményezés
szükséges ahhoz, hogy a diákkör létrejöjjön, arról a házirendnek kell
rendelkeznie. A diákkör a közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (1)
bekezdése alapján diákönkormányzatként is működhet. A diákönkormányzatként
működő diákkör a saját működéséről maga dönt. A házirendnek ki kell térnie arra
is, hogy mely esetben működhet a diákkör az iskola által rendelkezésre bocsátott
időkeret terhére, azaz „ingyenesen”, s mely esetben kell a diákkör munkájában
részt vevő tanulónak költségtérítést fizetnie. A közoktatásról szóló törvény
102. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a fenntartó határozza meg a
költségtérítés megállapításának szabályait, a szociális alapon adható
kedvezmények feltételeit. E kérdéskörben tehát a házirend nem szabályozhat.
Az iskola, illetve a kollégium a fenntartói szabályozás keretei között adhat
több vagy kevesebb kedvezményt a tanuló részére. A közoktatásról szóló törvény 63.
§-ának (4) bekezdése szerint a diákönkormányzat szervezeti és működési
szabályzatát az érintett tanulóközösség fogadja el, és a nevelőtestület
hagyja jóvá. A szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása csak akkor
tagadható meg, ha az szabálysértő, vagy ellentétes az iskola szervezeti és
működési szabályzatával, illetve házirendjével. Ez a rendelkezés nem
jogosítja fel az iskolát, illetve a kollégiumot arra, hogy mindenféle
korlátokat állítson a diákönkormányzat létrejötte és működése elé. Nincs
szükség e kérdéskörben tételes szabályozásra. A diákönkormányzat szervezeti
és működési szabályzatának jóváhagyásakor általánosságban kell vizsgálnia a
nevelőtestületnek, hogy van-e olyan rendelkezése a szervezeti és működési
szabályzatnak, amely ellenétes az említett intézményi szabályzatokban
foglaltakkal. A diákönkormányzatok szerepe A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet az iskolai és a kollégiumi
diákönkormányzat részére állapít meg hatásköröket. - A közoktatásról szóló törvény
63. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulók érdekeik képviseletére
diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat tevékenysége a
tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. - Az iskolában és a kollégiumban
több diákönkormányzat is tevékenykedhet. A diákönkormányzat megalapítása
olyan tanulói jog, amelyet az iskola vezetői, pedagógusai és más dolgozói nem
korlátozhatnak. - Abban az esetben, ha az
iskolában, illetve a kollégiumban több diákönkormányzat tevékenykedik, a közoktatásról
szóló törvény 63. §-ának (2) bekezdése szerint az járhat el az iskola,
illetve a kollégium egészét érintő ügyekben, amelyik megválasztásában a
legtöbb tanuló vett részt, feltéve azonban, hogy a tanulók több mint ötven
százalékának képviselete biztosított. Ilyen önkormányzat hiányában az
iskolában, kollégiumban működő diákönkormányzatok közös szervezetet hozhatnak
létre, vagy megbízhatják valamelyik diákönkormányzatot az intézmény egészét
érintő ügyek intézésére. - A diákönkormányzat véleményt
nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény működésével és
a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Az a véleményezési jog
általános, amely nem kötött semmilyen nevelőtestületi vagy vezetői
kezdeményezéshez, engedélyhez. A házirendben lehet szabályozni a
véleményezési jog érvényesüléséhez szükséges eljárási kérdéseket, így például
azt, milyen módon ismerheti meg a diákönkormányzat az aktuális ügyeket, s
ezzel összefüggésben milyen időpontban, milyen formában, kihez juttathatja el
a véleményét. [E kérdéskörben a szervezeti és működési szabályzatban is kell
szabályozni.] A közoktatásról szóló törvény 63.
§-ának (7) bekezdése szerint évente legalább egy alkalommal diákközgyűlést
kell szervezni, melynek keretei között áttekintik többek között a tanulói
jogok érvényesítését. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló
miniszteri rendelet 31. §-a felsorolja azokat az ügyeket, amelyekben az
iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményének kikérése nélkül
nem lehet dönteni. Ez a jogosultság több mint az általános véleményezési jog
annyiban, hogy az iskolai, illetve a kollégiumi döntés érvényességének
előfeltétele az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményének a
megkérése. A vélemény nem kötelező, azonban a vélemény kikérésének elmaradása
jogsértő. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri
rendelet 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iskolai, illetve a
kollégiumi diákönkormányzat véleményét többek között ki kell kérni a tanulók
nagyobb részét érintő kérdések meghozatalánál. Az, hogy mi tekinthető a
tanulók nagyobb közösségének, a házirendben kell meghatározni. Figyelembe
véve, hogy a szülői szervezet (közösség) véleményezési joga tekintetében is
meg kell határozni, mi minősül a tanulók nagyobb közösségének, indokolt, hogy
mind a két esetben hasonló szabályozás történjen. A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-ának (6) bekezdése alapján az évi
rendes diákközgyűlésen többek között át kell tekinteni a gyermeki és a
tanulói jogok helyzetét, e jogok érvényesülését, valamint a házirendben
meghatározottak végrehajtásának tapasztalatait. Az évi rendes diákközgyűlés
összehívásával kapcsolatos eljárási kérdések meghatározása része lehet az
iskolai, illetve a kollégiumi házirendnek. A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-ának (4)-(9) bekezdése számos
eljárási kérdést meghatároz. Előírja például, hogy az évi rendes
diákközgyűlés összehívását az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat vezetője
kezdeményezi a tanév helyi rendjében meghatározottak szerint. De hogy ez a
kezdeményezés milyen módon történjen, milyen formában és kinél, az a
házirendben szabályozható kérdés. A miniszteri rendelet alapján a rendkívüli
diákközgyűlés összehívását az iskolai, a kollégiumi diákönkormányzat vezetője
vagy az iskola igazgatója, a kollégium igazgatója, vezetője kezdeményezheti.
Az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések meghatározására is lehetőség van a
házirendben. Nincs akadálya annak, hogy a diákközgyűlés lebonyolításával
összefüggő eljárási kérdések is beépüljenek a házirendbe. Például a
határozatképesség, a szavazatszámlálás, a kérdésfeltevés és a válaszolás
ügyei is rendezhetők a házirend keretei között. Az óvodákra vonatkozó külön szabályok Az óvodai házirendek összeállítása
során kevesebb kérdés rendezésére van szükség, mint az iskolai, illetve a
kollégiumi házirendekben. A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7)
bekezdése szerint az óvoda házirendje határozza meg a gyermeki jogok és kötelességek
gyakorlásával a gyermek óvodai életrendjével kapcsolatos rendelkezéseket. Az
óvodai házirendnek lényegesen el kell térnie az iskolai házirend
előírásaitól, hiszen minden egyes gyermeki jog gyakorlásánál figyelembe kell
venni, hogy az érintettek életkoruknál fogva milyen módon vehetnek részt az
egyes jogok érvényesítésében. A házirend elkészítésénél és magánál az egész
óvodai működés és életrend kialakításánál irányadó a közoktatásról szóló
törvény gyermeki jogokat megállapító valamennyi rendelkezése, amelynek
érvényesülésén keresztül kell biztosítani a gyermek emberi méltóságának
tiszteletét, a gyermek védelmét minden fizikai és lelki erőszakkal szemben.
Az óvodai nevelés során, az ott folyó pedagógiai munkán keresztül kell
érvényesülnie annak a gyermeki jognak, hogy a gyermeknek lehetőséget kell
biztosítani képességének kibontakoztatásához, érdeklődésének felkeltéséhez és
kielégítéséhez. Értelemszerű, hogy e kérdések házirenddel történő
szabályozása nem a gyermeknek, hanem a szülőnek szólhat. Minden olyan
lehetőségről, amely biztosított ahhoz, hogy a gyermek személyiségi jogai
kiteljesedjenek, hogy megvalósíthassa önrendelkezési jogát, cselekvési
szabadságát, hogy megóvják minden olyan konfliktustól, amely sértené
méltóságát, a szülő részére kell iránymutatást adni a házirendben. Az óvodai házirend határozza meg a
gyermek óvodai életrendjét, amely értelemszerűen kihat a szülőre, hiszen
ehhez igazodva kell gondoskodni arról, hogy gyermekét elvigye az óvodába,
illetve onnan hazavigye. Az óvodai életrend foglalja magában az óvodai
nevelés egészét, azt a pedagógiai munkát, amely biztosítja az óvodás gyermek
megfelelő ellátását. A közoktatásról
szóló törvény 24. §-ának (1) bekezdése szerint az óvodai nevelés a gyermek
neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglakozások
keretében folyik. Ebből az következik, hogy az óvoda a nyitva tartástól
kezdődően a zárásig „foglalkozásokból” áll, s nem pedig felügyeleti
feladatokból. A házirend megalkotásánál
figyelembe kell venni a közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (4)
bekezdésében foglaltakat is: az óvodai foglalkozásokat oly módon kell
megszervezni, hogy az óvoda a szülő igényei szerint eleget tudjon tenni az
óvodai neveléssel és a gyermekek napközbeni ellátásával összefüggő
feladatainak. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (3) bekezdése szerint
a gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, napi négy órát
köteles részt venni az óvodai nevelésben. A házirendben tehát oly módon kell
kialakítani az óvodai életrendet, hogy a szülő a gyermekét négy óra eltelte
után haza tudja vinni. A nevelési-oktatási intézmények
működéséről szóló miniszteri rendelet 2. §-ának (7) bekezdése további
útmutatást ad az óvodai házirendek összeállításához. Az említett
rendelkezések szerint az óvodában úgy kell kialakítani a napirendet, hogy a
szülők a házirendben meghatározottak szerint gyermeküket az óvodai
tevékenység zavarása nélkül behozhassák, illetve hazavihessék. A házirendben
tehát pontosan meg kell határozni azt a menetrendet, amelyek megtartásával
szervezik az óvodai foglalkozásokat, és amelynek megszakításával, vagy
amelynek folytatása mellett a gyermekek ki- és behozatala megtörténhet. A házirend elfogadása, jóváhagyása
és "kihirdetése" A házirend elfogadása és
jóváhagyása A közoktatásról szóló törvény 40.
§-ának új (9) bekezdése szerint a házirendet az óvoda, az iskola, a kollégium
vezetője készíti el, a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó
jóváhagyásával válik érvényessé. Ezek közül a rendelkezések közül az új, a
gyökeres változást eredményező módosítás a fenntartói jóváhagyás beépülése a
jóváhagyási eljárásba. A fenntartói jóváhagyás - mint az intézményi
dokumentum bevezetésének az előfeltétele - gyakorlat volt ez idáig is a
szervezeti és működési szabályzat, illetőleg a nevelési program, a pedagógiai
program esetében. A házirend elkészítése és
bevezetése azonban ez idáig intézményi „belső ügy” volt. A változtatásra
azért volt szükség, mivel a módosítások nyomán a házirend a korábbinál sokkal
szélesebb körben határozza meg az óvodai élettel, a tanulói jogviszonnyal, a
kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogokat és kötelezettségeket.
Mindenképpen szükségessé vált ezért egy olyan külső kontroll, amelynek a
feladata a törvényességi szempontok érvényre jutásának biztosítása a
nevelési-oktatási intézményben. Nem változtak meg azok a
rendelkezések, amelyekben foglaltak alapján a házirend elfogadásakor, illetve
módosításakor - az iskolaszéket, a kollégiumi
széket, az óvodaszéket, - továbbá az iskolai kollégiumi
diákönkormányzatot egyetértési jog illeti meg. Ez az egyetértési jog azt
jelenti, hogy az érintettek kifejezett támogató nyilatkozatára van szükség a
házirend elfogadásához annak minden rendelkezése tekintetében. Az egyetértési
jogot az érintett testületeknek kell gyakorolni a működésüket meghatározó
rendelkezések szerint. A nyilatkozatot írásos formában kell rögzíteni.
Természetszerűen, ha az adott intézményben nem működik az egyetértési jog
gyakorlására jogosult szervezet, abban az esetben a házirend elfogadásához az
egyetértésüket nem lehet beszerezni, illetve megkövetelni. A közoktatásról
szóló törvény 84. §-ának (6) bekezdése szerint az, aki a nevelési-oktatási
intézményben egyetértési jogot gyakorol, nyilatkozatát harminc napon belül
teheti meg. Ez a határidő a másik félhez intézett nyilatkozattal legfeljebb
egy alkalommal harminc nappal meghosszabbítható. A határidő elmulasztása
jogvesztő, igazolásnak nincs helye. Ha az érdekeltek között vita alakul ki,
abban az esetben egy kilenc tagból álló bizottságot kell létrehozni. A
bizottságba három tagot delegál a nevelőtestület, három tagot az egyetértési
jog gyakorlója, három tagot pedig a nevelési-oktatási intézmény fenntartója
kér fel. A házirend fenntartói jóváhagyást
követően vezethető be.. A 103. § (1) bekezdése szerint a fenntartó a házirend
jóváhagyását csak akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályt sért. E
rendelkezésből következik, hogy a fenntartói jóváhagyás megtagadásakor
pontosan meg kell jelölni azt a jogszabályi helyet, amely e döntés alapjául
szolgál. Hogy mit kell érteni jogszabály alatt, azt a közoktatásról szóló
törvény 121. §-a (1) bekezdésének 19. pontja határozza meg. Ennél az
értelmező rendelkezésnél az óvodák, iskolák és kollégiumok számára az a
fontos, hogy meghatározza azt a kört is, amelyben a helyi önkormányzat,
amennyiben intézményfenntartó, rendeletet adhat ki. A házirend jóváhagyásának
megtagadása tehát a helyi önkormányzat által kiadott rendeletre hivatkozással
csak akkor jogszerű, ha a szabályozás a közoktatásról szóló törvény említett
rendelkezése alapján került kiadásra. Abban az esetben, ha a házirend,
illetve módosításával kapcsolatosan a fenntartó harminc napon belül, helyi
önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény esetén a helyi önkormányzat
a harmincadik napot követő első közgyűlésen nem nyilatkozik, a házirendet
jóváhagyottnak kell tekinteni. A házirend nyilvánosságra
hozatala, "kihirdetése" A
közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (12) bekezdése szerint a szervezeti és
működési szabályzatot, a házirendet és az intézményi minőségirányítási
programot nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát az óvodába,
iskolába, kollégiumba történő beíratkozáskor a szülőnek, tanulónak át kell
adni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM
rendelet 8. §-ának (4) bekezdése alapján a házirendet az óvodának, iskolának,
kollégiumnak nyilvánosságra kell hoznia. A nyilvánosságra hozatal
elengedhetetlen, hiszen csak abban az esetben lehet megkövetelni az abban foglaltak
megtartását, ha azt az érdekeltek, a címzettek ismerik. A nyilvánosságra
hozatal jelenti ennek az iskolai dokumentumnak az érdekeltekkel történő
közlését, a kihirdetését. A nyilvánosságra hozatal elmulasztása
jogszabálysértő helyzetet eredményez. A
nyilvánosságra hozatal azt jelenti, hogy a házirendet az intézményben olyan
helyen kell elhelyezni, hogy azt a pedagógusok, a szülők és a tanulók
szabadon megtekinthessék. A megtekintés adott esetben nem nyújt elégséges
információt az érdekeltek részére, ezért az óvoda, iskola, kollégium
vezetőjének vagy az általa kijelölt pedagógusnak gondoskodnia kell arról is,
hogy a szülők, tanulók a szükséges tájékoztatást a házirendben foglaltak
vonatkozásában megkapják. A legcélszerűbbnek látszik a házirendnek az iskolai,
kollégiumi könyvtárban, az óvodai könyvtárszobában történő elhelyezése. A
tájékoztatással összefüggő feladatok ellátásával megbízható az óvodai,
iskolai, kollégiumi könyvtáros tanár. MEGJELENT AZ ISKOLASZOLGA XVIII. ÉVFOLYAM 7. ÉS 8. SZÁMA! A
márciusi szám tartalmából:
Az
áprilisi szám tartalmából:
Január
utolsó hetében postázzuk az
Iskolaszolga XVIII. évfolyam 5-6. számát, és a
következő tanévi előfizetésről szóló tájékoztatónkat! A
tartalomból:
A
november 19-ével kezdődő héten postázzuk a
novemberi és a decemberi Iskolaszolgát, és a 2005/06.
évfolyam tárgymutatóját! A
XVIII. 3. (2007. novemberi) szám tartalma:
Az
iskolaszolga XVIII. 4. (2007. decemberi) száma Tartalomból:
TÁRGYMUTATÓ az
Iskolaszolga 2005/2006. évi XVI. évfolyamához
Szeptember 1. előtt előfizetőinknél lesz az
Iskolaszolga XVIII. évfolyamának 1-2., szeptember-októberi száma! Az anyag nyomdába adása után a 98. és a 99.
oldalakon még az OKM honlapjáról idézett jogszabály megjelent a Magyar
Közlöny 105. számában. Száma: 211/2007 (VIII.7.) Korm. r. A
tartalomból:
Helyesbítés! Az 1.
oldalon a Közoktatási törvényt módosító törvény számát elírtuk. Helyesen:
2007. évi LXXXVII. Törvény. A hibáért elnézést kérünk! |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
